Akik vidékről költöztek fel Budapestre, hogy bírják elviselni a pörgést?

én egyetemre járok, 3. éve

hamar megszoktam, nem mondom h odavagyok érte, nekem inkább a zöld hiányzik.

a közlekedést az nagyon rühellem, nem bírom amikor 8 ember van 10 cm távolságon belül. no meg azt sem, h nem tudják h hova akarnak menni, nem lehet tőlük közlekedni. tehát én is rohanok, ezt már eltanultam.

azért igyekszem nem olyan bunkó lenni mint egyes pestiek, de nehéz.

szeretek itt lenni, de nagyon jó néha lemenni vidékre(nem feltétlen haza, csak valami nyugisabb helyre)

igazából szerintem vagy megszokod, vagy szenvedsz tőle.

azért 3 év alatt meg lehett vna szokni, ha ennyi idő alatt nem ment, nem biztos h menni fog :(

van olyan ismerősöm aki szintén vidékről jött, aztán fennragadt, mostmár ő is igazi pesti....

Nem vagyok illetékes a témában, de olyan jót nevettem ezen a "menet közben meg lehetne műteni" dolgon :))))))

Én vidéki városból költöztem anno Londonba, ott még nagyobb volt a nyüzsgés, én élveztem.

Viszont Pest teljesen más, az Magyarország, javarészt magyar emberekkel.

Mindig elborzaszt a nagy kontraszt mikor hazajövök és látom a magyar emberek türelmetlenségét, kezdve a Keletiben a jegyárustól, a metróellenőrön át a szimpla közlekedőkig.

Pestet nem tudnám megszokni, abba csak belefásulni tudnék, idomulni a többi emberhez, beállva a nagy zombigépezetbe.

Lehet szidni, én így érzek.

Több észak és nyugat európai országban jártam már és sehol nem találkoztam olyan mentalitással, mint Magyarországon. Sajnos...

Szeged, Debrecen, Győr sokkal inkább európai város. Budapesten mocskos, koszos, rengeteg a proli, minden utcában sugárban kell hánynom. Pedig milyen szép volt anno...

Örülök, hogy azóta elköltöztem.

Én imádom. Többek között amiatt is költöztem fel, mert nem szerettem, hogy vidéken semmit nem lehet csinálni, nem tanulom azt, amit szeretnék, mert nincs rá lehetőség, nem úgy bulizok, ahogy szeretnék, mert nincs olyan szórakozóhely...

Pesten végre kiélhetem magam.

Igen, néha türelmetlenek az emberek, de a problémák 99%-át megoldja egyszerűen egy mosoly. Velem az ellenőrök, eladók, többi utas, stb. szinte mindig kedves, de én is eleve úgy indítok, hogy mosoly, jó napot kívánok. Kimondottan szeretek metrózni pl., ha férfi az ellenőr, szinte mindig bókol, ami jólesik.

Szerintem hozzáállás kérdése az egész. Lazán kell venni a dolgokat és mosolyogni. Ennyi.

Én pesti vagyok.Tős.Ez a fajta mentalitás nem a pestiek jellemzője, hanem alapvető emberi bunkóság, lakhelyfüggetlen.Utálom.

A pörgés miatt még maradhat benned emberi vonás.

Én sosem felejtem el, amikor egyetemre felvételiztem és a 2-es metro helyett metrópótló buszok mentek. Felszállt egy házaspár a buszra, nagyon idősek voltak és egyszer csak azt vettem észre, hogy a bácsikának folyik a vér a karjából, de szó szerint.Rögtön odamentem és szóltam neki, meg adtam zsebkendőt, mire a bácsika: " Mit képzel, hagyjon mán békén!! MI vaaan!! Ki nem szarja le!!..

az utolsó volt, hogy Pesten valakire figyeltem.

Kecskeméten, ha a buszon ilyen történik, rögtön 8 ember ugrik oda segíteni, meg a sofőr leállítja a buszt.