Mi a véleményetek a hamvak hazaviteléről?

Én tudok olyanról, akinek a gyereke megahlt balesetben, és ő hazavitte a gyermeke hamvait, mert nem bírta volna a temetőben hagyni. Őt megértem. De egyébként elég bizarr dolog. Valaki írta, hogy neki az a bizarr, ahogy a rögök kopognak a koporsón. Ha temetésre kell menni, számomra is ez a legmegrázóbb.

De valóban: mindenki hallgasson az érzéseire, és tegyen úgy, ahogy neki jó.

Engem hozzanak haza egy befőttes üvegben, és tegyenek ki az ablakba.

Szeretm nézni az utca forgatagát!

Hazavinni nagyon praktikus, mert egyrészt nincs temetési költség, nincs sírhelybérlet, nincs koporsó... és nem azért mert én annyira spur vagyok, hanem mert Anyukám nem akarná, hogy halála után még a gyermekei szívjanak a költségek miatt... Vannak akik még életükben megcsináltatnák maguknak a sírkövet meg a bérletet meg elrendeznek mindent, hogy ha meghalnak, akkor ne a gyerekeknek kelljek hirtelen finanszírozni azt, aminek úgysincs túl sok értelme...

Én is hazaviszem majd a Szüleimet, mert a vitrin polcán senkit nem zavar, szellemekben nem hiszek, a vendégeknek meg nem mondom majd meg hogy ha ott alszanak, akkor se féljenek. Igazából csak hamu, nem bánt senkit, és ha meg akarok emlékezni, akkor csak odateszek egy kis virágot vagy gyertyát... Anyukám is könnyebben elfogadja, hogy otthon lesz a polcon, mint a hideg föld alatt.

Persze ezt sokaknak nem bírja a gyomra, mert egy halott ember maradványai vannak a szobában meg minden, de nem erre kell gondolni. Olyan helyre kell tenni, ahol nincs feltétlenül szemelőtt, de mégis ha hiányzik vagy eszembe jut, akkor közel van. Vannak manapság nagyon diszkrét urnák, amiről meg se mondod hogy hamvakat rejt...

Fú, most hogy mondod, úgyis asztalos leszek, majd megcsinálom magamnak az urnát még életemben; pont olyanra, amilyenben "később" majd lakni szeretnék. :)

De igen, ilyesmiben mindenki a saját szívére hallgasson: ha úgy könnyebb, egész nyugodtan vidd haza.

Az én édesapám hamvai egy éven át itthon voltak, de nem szem előtt. Mégsem bírtam magammal, teljesen kikészültem. Aztán beszórtuk a Dunába, mert ez volt a kívánsága. De addig mintha ő sem nyugodott volna meg, ne nevessetek ki, de utána elmúlt minden gyötrelmem nekem is, mert talán ő is megérkezett oda, ahol a halottak "helye" van...

Édesanyámnak koporsós temetése volt, másfél éve. Ma is hallom a rögök kopogását, azóta csak 2x voltam a temetőben, mert KÉPTELEN vagyok kimenni, annyira sajog ma is. A tudat, hogy abban a hideg, sötét földben fekszik.

Egyébként szerintem aki hazaviszi, az nem tud megválni tőle, nem tud elbúcsúzni, nem tudja elengedni a szerettét, pedig a temetés pont arra van, hogy lezárjuk valamilyen szinten, és elengedjük őt.

Tehát sehogy se "jó", se a temetőben, se a vitrinben, se a Dunában...

De tartsuk tiszteletben mindenki lelki igényét és megnyugvását.