Melyik családtagod halálát telt évekbe, hogy elfogadd?

Az legrosszabb édesanyám elvesztése volt. Mivel ekkor 12 voltam, így a feldolgozás is nehezen ment és sokáig tartott.

A másik amikor az első gyermekünk halt meg nem sokkal a várható születése előtt..

Nagypapámat nagyon szerettem, valahogy volt köztünk egy lelki kapocs. Mai napig emlékezek rá, pedig már kb. 15 éve elment. Gyakran eszembe jut, nem csak halottak napján. A fényképét a tárcámban hordom.

De anyukám most fogja tölteni az 59-et, egyszerűen nem is bírok arra gondolni hogy ő egyszer nem lesz. Az anyukáknak soha nem szabadna meghalni.

Azt hiszem, hogy minél közelebb állt hozzád annál nehezebb. Anyukám elvesztése után még 1 év volt mire rá tudtam nézni a fényképére. Az is igaz, hogy mindenki máshogy dolgozza ezt fel. Van akinek könnyebben megy. Én próbáltam az együtt eltöltött szép pillanatokra koncentrálni és a szeretteimre támaszkodni. Nekik szükségük volt rám.

Nekem így sikerült. Szerintem mindent próbálj ki ami csak eszedbe jut. Jótékonyság, baráti társaság, meditáció... Van akinek szakember segít. Jobb lesz. Kibírod. Miatta is aki elment. Azt szeretné hogy talpraállj.