Miért nincsenenk barátaim?

Én szívesen barátkoznék veled. Én is magányos vagyok,összeköltöztem a párommal,és itt nincs ismerősöm senki... :(

25/N

Hát én egy leheletnyivel előnyösebb helyzetben vagyok.

Én sem mentem bulizni. Bár én nem iszok és nem dohányzok, s emiatt jó páran kinéztek már általános végén, így úgy éreztem, hogy én nem illenék bele ebbe a társaságba, s nem is jönne be nekem ez a szórakozási forma. Igazából nem is zavart, mert a középsuliban volt pár barátom. Jött az érettségi, s szétszéledtünk.

Bekerültem szakmai képzésre, ahol tízen voltunk kb. s szépen apadtunk. Azonban akadt 2-3 ember, akivel nagyon jóban lett. Közülük egy volt az, akivel együtt jártam érettségiig, s már akkor is jóban voltunk. Igazából nem is nagyon akartam barátkozni, nekem ez így megfelelt.

Befejeztem a sulit, s azt látom, hogy nagyon rosszul csináltam. Mert még nincs munkám, így nem tudok sehová se elmenni. Ráadásul akivel elég volt 2 havonta találkozni annál látom, hogy rezeg a léc, hogy nullára csökkentsük a találkozásokat. S a havi 1 viszont nagyon nagyon kevés most. Egyetlen egy barátom van, akivel végig gyűrtűk a hat évet (érettségi +szakmai), akivel érzem azt, hogy ragaszkodik hozzám. De félek, hogy előbb, utóbb ez is megfog szűnni.

Az egészben az a jó, hogy épp a héten volt egy találkozom valakivel, akit neten ismertem meg, s távolság miatt eléggé eltolódott a személyes találkozás. Lehetne ebből kapcsolat, de nekem nincs munkám, így utazni nem tudok hozzá. Azóta meg padlón vagyok, s itthon bőgök két napja. És pont az zavar, hogy ha lenne suli, akkor lazán továbblépnék, továbbá ha nem lettem volna egy fatökű idióta, s suli alatt is éltem volna valamennyire... most nem lennék ennyire egyedül.

Ha gondolod,írd meg az msn címedet priviben,felveszlek,és dumálhatunk,ha van kedved!:)

16/L