Másnál is előfordul, hogy azért nem szeret bizonyos családtagokhoz menni, mert folyton az a téma nagy része, mit intéztetek erről-arról, miért így, stb.?

Van egy rokon, akihez már vagy 10 éve nem megyünk, nem is beszélünk. Ő nem pont a mindenbe beleszólós fajta, de hasonlóan agyunkra ment.

Hogy tetszik lenni? - Köszönöm jól, de olyan sokba került ma a paradicsom és a...

Nagyon csinos ez a ruha, tetszik a mintája. - Köszönöm, a lányom vette ajándékba, de el sem tudod hinni, hogy milyen drága volt és a ...

Hogy van az unokája, remélem meggyógyult (megfázás). - Igen, már jól van, de nagyon drága volt a lázcsillapító és a...

Adhatok Borcsának (a kutyájuknak) friss vizet? - Persze, köszönöm, képzeld, az utolsó vízdíjunk duplába került és a...

Jaj de aranyosan mondja a papagáj hogy szia! - Igen, nagyon cuki, de tudod te, hogy milyen drága a ....és a...

Bármit kérdeztél vagy mondtál, mindenben arra lyukadt ki, hogy milyen drága valami. Ha ő kérdezett téged, vagy mondott valamit neked-vagy rólad vagy valakiről, az szintén a pénz körül forgott. Az utolsó látogatásunkkor már kész listával érkeztünk, hogy na azokból hogyan tereli át a pénzre a beszélgetést. Volt benne időjárás, nemzetközi űrállomás, új és régi polgármester az ő városukban (pont akkor volt választás), Obama (USA elnök volt akkoriban), Mátyás király, István király, közlekedés a Nagykörúton, Nemzeti Múzeum, Gödöllői kastély, valami harminc témát hoztunk fel. Nem volt gond számára mindenből is pénzre gondolni. A végén már röhögtünk, erre megjegyezte, hogy annyira jó, hogy ilyen jól beszélgetünk, neki is olyan jó kedve lett, pedig a nyugdíja csak szerdán fog megjönni, és milyen kevés az a pénz, mikor minden olyan drága.

Részben ezért sem megyek a családomhoz. Évi két alkalom bőven elég, és akkor is minél előbb jövök haza, mert állandóan okoskodnak, mindent jobban tudnak, beleszólnak, faggatóznak...

Nekem erre nincs szükségem.