Van, vagy volt olyan családtagotok, akinél csendben kell(ett) maradni valamelyik tévéműsor közben? Ha igen, melyiknél és ki (volt) az?

Apám- forma 1. Elvonult és nézte. Azt se tudtam sokszor hogy otthon van.

Anyám - időjárás jelentés.

Ha beszélgettünk és valamelyik adón ami épp ment elkezdték mondani az időjárast, akkor mindig leugatott hogy kussoljak. "A! / Fogd már be! / kuss legyen már! / Fogd már be a pofád!"

Ilyen kedvesen..utána meg én voltam a kis buz1gyerek, hogy megsértődtem. Egy idő után nem is nagyon mondtam neki semmit hogy mi volt a suliba, tudtam hogy úgyis leszarja.

Szerintem alap dolog, hogy ha valaki nézi a tv-t, nem kezdek el mellette telefonálni/mással beszélgetni teljesen másról, vagy zenét hallgatni stb.

Mondjuk mi a párommal, ha együtt nézünk valamit, akkor nem néma csendben ülünk, hanem sokszor kommentáljuk az eseményeket, együtt nevetünk stb. Ez a családommal is így volt, mikor még otthon laktam a szüleimmel. Pl.egy szerencsekeréknél/legyen ön is milliosnál, vagy hasonló vetélkedőknél mindegyikünk találgatta a megfejtést/jó választ, szóval végülis mi is játszottunk. Párommal is ez megy, én szeretem.

Nem nagyon. Mondjuk nem volt sosem kábeltévénk. Ellenben ha este mesemondás volt gyerekkoromban és valaki akkor hívta aput, akkor szikrákat szórtak a szemeink és tekintettel öltünk volna, mert az esti hívás általában valami halaszthatatlan volt, ami miatt nem látjuk aput hetekig.

Olyan goromba, paraszt módon meg sose viselkedünk egymással, mint amit itt páran leírnak. Komolyan egy szaros kis időjárás jelentés fontos annyira, hogy így beszéljen valakivel az anyja? Szánalmas.

A férjem ilyen, kérdést is írtam róla.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__hazas..

Nálunk az volt, hogy kollégiumban laktam, 2 hetente, havonta jártam haza. Eleve 5-6 óra volt az utazgatás, gyakorlatilag 1-1 napomat elvitte és nyilván több hét után sztorikkal, élményekkel tele értem haza.

Az esetek 90%-ban ha frissen hazaérve elkezdtem mesélni, akkor konkrétan rám ordítottak, hogy "fogd már be a pofád" mert éppen bármi ment a TV-ben. Utána az volt, hogy már ne pofázzak mert fáradtak.

Barátok közt, rémhíradó (már akkoriban is így hívtuk, pedig messze nem volt ekkora propaganda), reklám, Mónika show. Nyilván elég szar érzés ilyen fogadtatásra hazaérni, aztán meg azért kaptam a leb_szást, hogy egész hétvégén hozzájuk se szóltam.

Lehet én vagyok rosszul bekötve, döntse el mindenki maga, melyik a fontosabb, egy közeli családtagunk üdvözlése, vagy egy szennycsatorna.

Azóta felnőttem és rájuk se nyitom az ajtót évek óta.

17. Otthon ezt látta, így rögzült neki. A múltkor pont panaszkodott nekem, hogy ő rá senki sem figyel, mindenki elhúz másik szobákba, rá nem kíváncsi senki. Mondtam erre, hogy te nem is hagyod hogy bárki megszőlaljon melletted, egész nap a hírek megy, úgy bírjuk ki, hogy elvonulunk.

16. voltam