"Ne szólj bele, nem a te dolgod". Van erre szerinted kivétel?

Van 2 bátyám, akik ikrek, bár ez a kérdésem szempontjából lehet nem lényeges. Viszont szerintem mégis, mert mióta az eszemet tudom mindig nagyon durván hasonlítgatták őket. A-nak meg B-nek fogom őket hívni, mert anyukám is mindig így hivatkozik rájuk mikor a magzat korukról beszél. Szóval nálunk a családban "A" a tökéletes, mármint igen "B"-hez képest valóban szinte mindenben jobb. Nem tudhatom ez miért alakult így, ő jobb sportoló volt, jobb tanuló, kedvesebb, jobb a humora, nekem, mint a húguk milliószor jobb testvérem, mert foglalkozik velem, rengeteg jó emlékem van vele. "B" viszont elég makacs, öntörvényű, anyukám szerint már magzatként is "B" baba volt a rossz(ezt értelmezni sosem tudtam, hogyan lehet egy magzat rossz, de azt mondja anyukám nagyon rúgdosott meg bántotta "A"t). Ez egy nagyon bonyolult és szerintem összetett dolog, millió dolgot tudnék erről írni, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy úgy alakult, hogy félév különbséggel született babájuk tesóimnak és az egyiküknek szépen fejlődik a babája, a másiknak viszont nagyon durván le van maradva, járnak fejlesztésekre stb. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy "A"-ék babája van rendben (tesznek is érte bőven), míg "B"-ék babájával gondok vannak (na, ők is tesznek érte bőven). "B" gyakran szószerint felteszi nekem a kérdést, hogy mi lehet a baj, hogy az unokaöcsénk (mármint "A" babája) sokkal jobban fejlődik, mint az ő babájuk, de sajnos a mi családunkban nem lehet őszínte az ember, mert világvége hangulat lenne. Mert az igzság az, hogy "B"-be a szüleink szószerint belenevelték, hogy Ő rossz, nagyon-nagyon rosszul házasodott, a felesége dohányzott egész terhesség alatt (láttuk nem egyszer, de hát "nem szabad szólni, az ő életük") illetve, ami szerintem durvább és nagyobb részben okozza a problémát, hogy iszik is a felesége. Majd felrobbanok az idegtől mikor látom, hogy issza sógornőm a kőbányait (nem alkoholmentes!!!) aztán elmegy megszoptatni az unokaöcsémet. És igen, van belőle bajuk, mert a saját fülemmel hallottam, hogy a védőnőjük azt mondta sógornőmnek, hogy ha még egy alkalmat kihagynak a fejlesztésen a gyámügyhöz fog fordulni, szóval gondolom ezeken a kivizsgálásokon felhívják sógornőm figyelmét, hogy nem kellene dohányozni/inni, erre sógornőm inkább nem vitte el a foglalkozásra unokaöcsémet. Anyukámnak előadta magát, hogy ez a fejlesztés mekkora baromság, mert azt mondták vigye pszichológushoz (az akkor) 4 hónapos babát...na, igen ez tényleg baromság csak, hogy nem is ezt mondták hanem, hogy Ő(!!!) menjen szakemberhez. Aggódom nagyon az unokaöcsémért, és a bátyámért is, de annyit hallottam már, hogy "ne szólj bele, nem a te dolgod", hogy már el sem tudom dönteni pontosan mi is az én dolgom, és mi nem. Úgy szeretném elmondani "B"nek, hogy nem vele van a baj, hanem az elcseszett családunkkal, amiért icipici korunk óta azt hallgatjuk, hogy "A" csodababa volt, Ő meg egy sarlatán. Azaz igazság, hogy aki nem lát úgy bele a dolgokba, mint én tényleg ezt látja, hisz "A" sikeres, minden jobban megy neki az életben, míg "B" mondhatni alkoholista, kezelhetetlen, nagyon-nagyon problémás, de erről nem csak Ő tehet! Anyukámnak megemlítettem ezt egyszer, ne tudjátok meg mit kaptam érte.... Járok egyébként pszichológushoz, Ő rengeteget segít nekem feldolgozni azt, hogy milyen egy elcseszett, látszatnak élő, de amúgy beteges családunk van. Szerinte beszélgessek asszertívan a családtagjaimmal, "én üzeneteket" küldve, ami tök jó ötlet, csak az én családom képtelen fogadni az asszertív kommunikációt, sőt ők csak abban hisznek, hogy mindent a szőnyeg alá kell seperni, "ne szólj bele, hogy ne legyen vita" tipusúak. Félreértés ne essen, szereti a családom "B"t is vagy nem tudom minek nevezzem ezt, hisz azért nem lehet beleszólni abba, hogy sógornőm iszik és dohányzik, mert félnek, hogy "B" ezen felkapja a vizet és hatalmas vita lesz. Ugyanis volt már arra példa, hogy teljesen jogosan szólva lett neki, hogy (az akkor még) barátnőjével komoly problémák vannak, és hatalmas vita lett belőle. Aha, csak éppen a szüleim meg úgy az egész család azt nem fogja fel, hogy rossz a kommunikáció. Örülnék, ha eljönnének velem családterápiára, de erre esély sincs, viszont arra gondoltam, hogy a két bátyámat belevonnám a terpiába, "A" biztos, hogy nyitott lenne rá (vele sokat beszélgetek arról, hogy "B" miért olyan, amilyen és Ő is egyetért abban, hogy ez az egész már pici korukban el lett b*szva). "B" meggyőzése a problémásabb meg az, hogy én még tanuló vagyok, itthon élek a szüleimmel és naaaagyon, nagyon kiakadnának, ha meg tudnánk, hogy a tesóimat belevonom a terápiába. Anyukám attól is padlón van, hogy én egyáltalán járok pszichológushoz. Folyamatban van az, hogy elköltözzek, de hát, ez nem egyszerű, részben emiatt is járok a dokimhoz, a tesóimmal kapcsolatos dolog csak egy része a problémámnak, de mostanában úgy érzem ez egy nagyon megoldandó probléma. A családunkban a "történelem megismétli önmagát" kifejezés nagyon észrevehető, és látom, ahogy az unokaöcséimmel könnyen megtörténhet az, ami "A"val és "B"vel, azaz, hogy az egyikőjük maga a csoda, míg a másik a problémás ördög, pedig valójában csak a körülményeik másak, de mindketten egy ártatlan kis lelkek, és talán, ha van segítség máshogy alakul az életük, mint a tesóimnak.

Fhu, biztos vagyok benne, hogy nagyon kesze-kusza az egész, amit leírtam, de hátha valaki nem adta fel és eljut eddig, szóval az alapkérdésem az lenne, hogy ti beszélnétek őszintén "B"vel, hogy jöjjön el velem és "A"val terápiára, ahol szakember segítségével elmagyarázhatjuk neki, hogy az, ami vele történik nem az Ő hibája, és az alkoholba csak menekül vagy ebben most hallgassak a szüleimre és ne szóljak bele? Mert az tuti fix, hogy Ő támadásnak fogja venni, ha arra a kérdésre, hogy miért fejlődik "A" babája jobban, mint az Ő babájuk az az igazi és őszinte válasz, hogy miatta és a felesége miatt, de ez egy ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb dolog.