Megmondtam a sógornőnek az alábbit, és most én vagyok a rossz, a hülye. Szerintetek?

Tehát már 3. pasija van akivel úgy jön össze hogy a pasi dohányos, és nem is állít ismerkedéskor olyat hogy le akarja tenni. Együtt van vele hónapokat, 1 évet, és jön a hiszti, hogy cigizik. Panaszkodik. Mondtam neki, nem várhatja el a nostani pasijától (se) hogy letegye, mert így ismerted meg, és ugye ezekszerint sose mondta hogy letenné. Már akkor anyósék beleszóltak hogy a cigi rossz, persze mondom akkor nem kell összejönni, amint megtudja hogy cigis, be kell rekeszteni az ismerkedést, ha nem akar dohányost. Nem összejönni, aztán utána hónapokkal, egy évvel, kezdeni a balhét miatta.

Mondom ezt nőként, aki egy slukkot se szívott életében és sose jöttem volna össze dohányossal. Egészségsegkárosító pénzpazarlásnak tartom a cigit, de itt nem arról van szó, hanem az elvekről. A férjem szerint is nekem van igazam. (Azt tőle tudom, hogy már több pasival is eljátszotta a nővére ezt a dolgot, hogy később kezd panaszkodni a cigire.)