Tudok tenni valamit?

Ha van bármilyen lehetőséged arra, hogy iskolát válts, akkor tedd meg! Esetleg magántanuló is lehetnél - bár ennek a részleteit én sem ismerem.

Én sem a gyógyszert javaslom (könyörgöm, ki az az orvos, aki egy tinit így leszedál???), inkább a környezet megváltoztatását.

És valóban ne törődj az érdemjegyekkel. A tanárok egyébként ismerik a problémádat? Képes vagy például szóban felelni az osztály előtt (gyógyszer nélkül)? Megoldás lenne, ha csak írásban kérnének számon?

Illetve legyen néhány tárgy, amire nem hajtasz, csak a szükséges minimumot hozod. Kit érdekel egy matek 2,1-es félévi átlag, ha képzőművész leszel? Vagy mi értelme besenyni a 8-os nyelvtant, ha matematikus leszel? Magyarul gazdálkodj az erőddel, arra koncentrálj, amire később szükséges lehet, a többiben meg cél a túlélés.

Anyádnak igaza van, és hidd el, a legkevésbé az iskolai átlagod érdekli. 5-6 óra tanulás amúgy is túl sok. Napi 6-7 óra az iskolában, ezen felül 5-6 a felkészülés, az simán 11-13 óra munka naponta. Nem szabad magad így kizsigerelned. És tedd a szívedre a kezed! Az utolsó 2-3 óra mennyire hatékony?

Ha délután 2-ig órád van, 3-ra hazaérsz, és szünet nélkül tanulni kezdesz, az azt jelenti, hogy este 8-9-ig tanulsz, reggel 8-tól folyamatosan. Ez nonszensz! Ha el is érsz valamilyen célt (pl. az átlagod fél-egy jeggyel való javulását, vagy színjeles érettségit és felvételt valami elit egyetemre), akkor is olyan élmények, olyan ingerek maradnak ki az életedből, ami miatt felnőttként is torz, féloldalas leszel. Sokkal többet jelent ebben a korban a barátokkal (azzal a kevéssel, akikkel jól érzed magad) élményeket szerezni, mint 18 éves korodra könyvszagú, naiv gyereknek maradnod.