Csak szerintem nem méltóságteljes úgy élni, hogy alávagy rendelődve másnak?

Apám az élettársával él már évek óta. A nő családjának programjai mindig is előbbre valóbbak voltak mint a fiáé(én) vagy a nővérévé, vagy az unokatestvéré. Ha a nő meghal apámat tuti kiteszik onnan, mivel nincsenek bejegyzett élettársi kapcsolatban, csak szívességi lakáshasználó(egy saját társasházban élnek). Ő a helyi karbantartó/fuvaros...stb egyszóval cseléd. A nő gyerekként nagyon szeretett lelkileg terrorizálni amikor nálluk voltam hétvégén, általában mindig talált valami okot amiért megsírathatott. Apám sosem védett meg, ha a nő betámadta mindig kihátrált/neki adott igazat, azóta rájötten, hogy azért mert a nőn múlik az, hogy van-e hol laknia. Kedvencem, hogy gyerekként végig nézették fótókon velem és a nagymamámmal,hogy hova ment nyaralni a nő a testvére családjával,apámmal,miközben tudta,hogy anyámnak alig volt pénze arra, hogy kivigyen a városi strandra. (jelzem apámnak nagyon rosszul fizető állása volt, gyerektartást mindig fizette) Ami legutoljára felidegesített, hogy szerecsétlennek a kerek születésnapját sem ünneplik meg mert a nő sógornőjének most lesz a születésnapja, hívtam, hogy akkor üljünk be valahova kettesben igyunk meg valamit de ő inkább nem (gondolom nem akar feszkót a nővel). Csak szerintem nem méltóságteljes ilyen helyzetben élni?