Csak szerintem nem méltóságteljes úgy élni, hogy alávagy rendelődve másnak?

Az a baj, hogy sok ember tudatalatti mintában hozza a kiszolgáltatott, alávetett attitűdöt, amiről nem tehet. Hülyén hangzik, de nagyon sok olyan ember van, aki nem képes meghúzni a határait és nem is tud róla, hogy ezt lehetne másképp is.

Aki erre annyit mond egy nyegle vállrándítással, hogy nem kell sajnálni, magának köszönheti, az szűk klátókörű és vajmi keveset tud az emberi psziché működéséről. Sajnos amíg apád ezt engedi, kívülről sok dolgot nem tudsz tenni, maximum ha kettesben vagy vele, akkor nem direkt betolni pacekba, hogy mekkora lúzer, de finoman, lépésről-lépésre fel lehet nyitni a szemét. Mert akár válthat szakmát is, lakhelyet is. De he szereti azt a nőt, akkor nem sok lehetőség van.

Apád örök életében egy sarokban álló kutya volt. Most is az. Miből gondolod, hogy ennyi év után, megváltoztat mindent.

Nem értelek. Soha nem állt ki erted se. Mégis mit vársz tőle? Engedd el, és éld a saját életed!

Apád ezt választotta, egye meg, amit főzött!

Én biztosan nem is állnék vele szóba a történtek után.

Az nem apa, aki hagyja, hogy a gyerekét lelkileg terrorizálja bárki.

Sajnos apukád választotta ezt a helyzetet, és te szenvedő alanya lettél. Megsérültél lelkileg, és még ugye ahogy írtad, ha meghalna is rosszul járnál.

Ebbe sajnos nem tudsz beleszólni!

Talán örömmel tölt el, hogy nemsokára egy új világ veszi kezdetét melyben igazságosság lesz!

Neked is részed lehet benne!

Azta. Apám a válás után egyszer hozott haza (miután megkérdezte tőlem meg az öcsémtől, hogy mit szólnánk hozzá) egy hölgyet, akivel már többször randiztak és szimpatikusak voltak egymásnak. Viszont apum kikötötte, hogy csak akkor komolyodhat meg a dolog, ha velünk is kijön.

Meghívtuk hát ebédre egy szép szombati napon, segítettünk apunak kitakarítani meg főzni. Sőt, tesómmal kettesben direkt csináltunk egy kis piskótát is házi lekvárral, mert szerettük volna, ha a nő kedvel minket és apuval marad. Nem anyapótlék kellett, de apukánkon látszott, hogy jól érzi magát vele.

Na megérkezett a nő és meg is volt az ebéd. Minden csupa happy meg rózsaszín gumicukor felhőcskék, tényleg nagyon szimpi volt nekünk is, kedvesen eldumálgattunk.

Aztán ebéd után a teraszon ülve kijött az igazi énje és elkezdett kritizálni minket. Hogy én miért ülök a sarokban és olvasok, miért nem megyek oda hozzájuk csevegni, a tesóm meg miért nem mossa meg a kezét meg a fogát, mert szerinte büdös a szája, egyébként jobb lett volna a teraszon ebédelni, meg egyébként is miért apu főzött, mert egy ekkora lánynak, mint én már illene tudnia ezeket a háztartási teendőket, a fiúk meg csak pihenjenek. Na eddig engedte apám a sorolást, itt szépen megkérte, hogy távozzon mindörökre.

Apádnak te sosem voltál fontos. Ha fontos lettél volna, akkor megvéd és nem engedi, hogy így bánjon veled az új szukája. Meg aztán apádnak önmaga sem elég fontos, ha hagyja, hogy így megalázzák és elnyomják.