Külön koltozzek ha van rá elég pénzem vagy inkább maradjak a családdal és rakjam félre a pénzt?

Mit értesz "van rá elég pénzem" alatt? Ha azt, hogy el tudnál menni belőle albérletbe, akkor az a világ legrosszabb döntése lenne. Albérletbe csak akkor szabad menni, ha más lehetőség nincs, és keresel annyit, hogy bőven fenn tudd tartani (és még akkor sem biztos, hogy nem ér olyan esemény, hogy onnantól nem tudod kifizetni).

Ha van lehetőséged otthon maradni, és nem szekálnak, akkor mindenképp a maradás a jó döntés.

Ha pedig annyi pénzed van, hogy házat tudnál venni, akkor befektetési szempontból is jó döntés lehet.

Őszintén, ha jó a kapcsolatod a szüleiddel és hagynak felnőttként élni, akkor miért mennél? Főleg, ha albérletbe tudsz csak menni. Csak mert a falu népe azt mondja, hogy így illik? Mert ez a legrosszabb indok mind közül. Ők ugyanis lehet, hogy beledumálnak mindenbe, de a havi szinten ennek te fizeted meg az árát, méghozzá több tízezer forintot. Nekem nem érne ennyit, hogy más mit gondol rólam. Gondolj a molnár a fia meg a szamár meséjére és sz.rd le magasról.

Ha komolyra forduló párkapcsolatod lesz vagy sokkal jobb munkád egy távolabbi városban, ami miatt megéri az megint más, akkor érdemes menni.

#5.

Hiába vagy felnőtt, ha a kereseted nagy része albérletbe megy és idegenekkel kell együtt élned...

Mindenkinek olyan szülőt kívánok, akivel együtt tud élni, félre tud tenni, meg viszonylag jó helyen élnek. Ha valamelyik nem stimmel az albérlet kerül képbe és a mai ingatlan piacon nem éppen arról szó, hogy legyünk hamar felnőttek...

#7.

Ezeket tudod csinálni, hogy ha otthon vagy.

Azt felejtitek el válaszolók, hogy egyedül egy lakást bérelni luxus, elmenne rá minden pénz. Sokkal többet kellene dolgozni, így kevesebb szabadideje lenne, nehezebb a társkeresés is.

Ha meg többen vállalnak be egy lakást, az meg iszonyat nagy kötöttség és sokat kell alkalmazkodni, kvázi nincs vele előrébb és még pénzt sem tud félretenni...

Elmentem 24 évesen, igen, és nem azért, mert rossz volt a kapcsolatom, hanem mert piszkosul igényem volt már rá, hogy pl. ne a gyerekszobámban döngessen az aktuális barátom, vagy eleve hogy ne kelljen mindenről beszámolni.

Nem elszámolni, csak beszámolni.

Ha egyedül élek, akkor ez nincs, teljesen szabad vagyok, nem kell másokhoz alkalmazkodni.

EZ sokkal többet ért, minthogy gyűjtögessek - mire is? Mert családi házhoz úgyis kellene hitel vagy 40 évesen talán összejönne rá elég pénz :D

Ez a családotoktól függ. Én 19 voltam, amikor először külön költöztem, mamám halála után. Nem volt valami fényes a kapcsolatom anyámmal, meg aztán vágytam a nyugalomra is.

Utána 22 évesen muszáj volt visszamennem apuhoz, mert sok rossz döntés után kellett egy kis béke meg a nyugalma. 23 voltam, amikor megvettem a lakást és elköltöztem. Apu akkor már régen egyedül élt, megvoltak a maga rigolyái. Nem kellett ugyan mindenről beszámolnunk egymásnak, de így kellemesebb volt. Neki is megvoltak a maga hobbijai, társasága és nekem is. Így nem kellett egyeztetni amikor vendégek jöttek.