Jogos, hogy a barátom nem akar eljönni a szalagavatómra?

ne haragudj, de ez bunkóság a barátodtól. még ha nem is vallásos, egyszer az életében kibírhatna egy órát a szerelme kedvéért.

21/L

Jó lenne tudni, hogy a barátod katolicizmusa mit takar. Szívből jön neki, vagy csak a családja kényszeríti rá? Mert ha tényleg tartja a vallást, akkor érthetetlen, hogy miért akar távol maradni a szalagavatós istentiszteletről. (A szóhasználat alapján a te sulid protestáns amúgy?)

Ha viszont a szülei kényszerítik rá a havi misét, akkor talán érthető, hogy mért utálja az egyházi szertartásokat. Mondjuk, ettől függetlenül tökéletesen megértem, hogy rosszulesik neked a dolog. Nekem sem esne jól.

Gondolom, 18 körül lehetsz, és nyilván távoli még az esküvő kérdése... de most gondolj bele, ha te mondjuk szeretnél egyházi esküvőt, a párod meg nem, mert ő nem bír ki egy órát (!) -- na ekkor viszont érdemes lenne elgondolkodni. Ez megtörtént eseten alapul, nekem is volt egy ilyen pasim. Nem is szeretett persze, mint utólag rájöttem.

Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy nem szeret a barátod, hisz nem ismerem a részleteket. Ha van kedved, írj bővebben a dologról. Mindenesetre megérteni tökéletesen megértem, hogy neked sz*rul esik a dolog...

nekem volt egy osztálytársnőm, aki elhívta a párját a szalagavatójára, és megkérte hogy táncoljanak a műsor utáni bálon egyet.

a csávó már hetekkel előtte leszögezte, hogy egyszerre két szívességet nem hajlandó megtenni.

úgy mint: elmenni az avatóra, valamint táncolni.

nem is maradtak együtt sokáig...

a barátodról csak annyit, hogy a kompromisszumkészség; na, az nagyon hiányzik belőle.

egyébiránt meg ha ennyit nem képes megtenni érted, a későbbiekben se számíts tőle sokra.

Én sem mennék el istentiszteletre. Bármennyire is szeretem a párom. És ha kényszerítene, meg is sértődnék.

És ha te tényleg szereted a barátodat, nem fogod olyanra kényszeríteni amit nem akar.