Én nagyanyámat nem szerettem, de nem is volt normális. Anyámékkal még megcsinálta gyerekkorukba, hogy az egyik 5 éves lánya kezébe beleszúrta a tűket, mikor az nézegette, hogy micsoda. Anyámat egyszer kirakta 10 évesen télen papucsba, mert összeveszett vele. Velünk már sokkal normálisabb volt, de nagyapámmal nagyon sokat veszekedett, és indokolatlanul belékötött. Ha nagyanyám nem terrorizálja lelkileg, nagyapám biztos megélte volna a 100 évet. (és nem, senki sem alkoholista a történetben, soha nem is ittak, még karácsonykor is úgy kellett kihisztizne egy kis likőrt).
Apámat sem annyira szeretem, inkább csak olyan semleges vele a kapcsolatos. Ő anyámat bántotta.
Kifejezetten senkit nem utálok. Inkább azt utáltam amilyenek lettek, de azt nagyon.
Tipikus csak nekem lehet igazam emberek, magukba nem igazán néznek. Ha megmered mondani az igazat, tényeket, akkor megy a hápogás, hárítás.
Unokaöcsémet!
Szarházi, semmirekellő, nagyképű. Csak a szája van, meg a tervek, okoskodás, aztán 2 forint nincs a zsebébe. 30 éves, aztán az apja tarja el. Nála élősködik. Egy undorító féreg gyerek. Ja, és hireszteli magáról, hogy kemény bunyós, közbe meg egy szarzsák. A 14 éves gyerekek hisznek neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!