Kórházban vagy otthon haltak meg a legközelebbi szeretteid?

A legeslegközelebbi itthon, a többiek kórházban.

A kórházasok "rendben vannak", viszont papám a másik kategória, hosszú a story, de lehet nem lett volna akkora trauma ha nem a szomszéd szobában hal meg, mert így szinte csak úgy emlékszem rá ahogyan már holtan búcsúzok tőle (szülésem előtt 6 nappal...)

Apukám és egyik nagymamám kórházban halt meg, másik nagyim otthon, de őt sem én találtam meg szerencsére (91 éves volt, kicsit félve mentem hozzá mindig pont ezért, hogy vajon mit találok...).

Egyikőjüket sem láttam holtan, még a ravatalon sem, mert sajnos viszolygok a halottaktól, nekem onnantól, hogy nem él, már csak egy test, nem a szerettem. Ezzel nem tudok mit kezdeni (halott háziállat ugyanez), ezért részemről nem volt rossz, hogy így történt, és a kórházi halálokra legalább kicsit fel is lehet készülni, az élőknek ez is fontos szerintem.

Ettől függetlenül ha bármilyen szerettem választhatna, hogy hol szeretne meghalni, akkor persze nem tiltakoznék, ha haza szeretne jönni hozzám, valahogy csak túltenném magam rajta, az ő kívánsága fontosabb lenne (nyilván a már említett esetekben indokolt volt a kórházi tartózkodás).

Mindenki a kórházban. A nagyszüleimet veszítettem el, szerencsére a szüleim még élnek. Bár mondhatni, csak az apai nagymamámnál volt várható, ő akkorra már majdnem egy hónapja kórházban volt, többször leállt a mája, veseelégtelensége volt, a végén már hallucinált is, végül a közvetlen halálok szívmegállás volt. Az ő férje az apai nagyapám agyvérzést kapott, a mentő még elvitte, de a kórházban már nem tudtak segíteni. Apámmal fél órával előtte még vasat szállítottak.

Anyai nagymamámat tüdőembólia vitte el, középiskolás voltam, reggel még beszéltünk, jól volt, délután a szüleim már azzal fogadtak, hogy meghalt. A mentők még koradélelőtt bevitték a kórházba, de ott a délelőtt folyamán életét vesztette. Apai nagyapám többek között leukémiás volt, de senkinek nem mondta ezt el, azt hittük hogy egyéb kevésbé súlyos betegség miatt jár orvosi kezelésre. Majd elkapott egy fertőzést, ami 1 hét alatt elvitte, elég hamar kórházba került, de nem épült fel. Utólag mondta a háziorvos, hogy a leukémia miatt legyengült az immunrendszere, mi akkor tudtuk meg, hogy volt neki.

Végülis szerintem ennél jobb kezekben nem lehettek volna, mert csak orvosok között történt. Elismerem, hogy ők sem tudtak segíteni, de ha nem jutnak orvoshoz még az esélyt sem kapták volna meg a túlélésre. Valóban szörnyű, amikor olyan váratlanul jön a halál, hogy az ember elbúcsúzni sem tud, de én sosem mondanék olyat, hogy itthon kellett volna meghalniuk.

A nagymamám kórházban, nagyon beteg volt, ott volt a legjobb helyen.

A nagypapám egy autóban, nagyon beteg volt, de még egyszer el akart menni a barátaival pecázni. Elaludt és nem ébredt fel. Szerintem ő pont így szeretett volna meghalni.

Apám egy erdőben halt meg, öngyilkos lett, nem tudjuk, hogy miért. Valószínűleg elkerülhető lett volna