Miért megy tönkre ennyi házasság pár év után?

Nem ismerték meg alaposan egymást,csak a szex volt a fontos. Együttélve nem beszélték meg a gondjaikat,nem tolerálták a másik hibáit. Ha pedig gyerek van,akkor nagyon sok anya csak vele törődik,a párjával nem. Egy elkényeztetett,éjjel-nappal síró csecsemő,holtfáradt asszony,aki csak a gyerekről tud beszélni,nem jó feleség.

Vannak természetesen olyan férfiak is,akik önzők,és nem valók sem férjnek,sem apának.

Jobban megkellene ismerni egymás gondolkodását a házasság előtt,nem önzőnek lenni,gyereket csak akkor vállani,ha nemcsak az ágyban,hanem a hétköznapokban is megértik egymást. Nincs olyan házasság,ahol mindig minden tökéletes. A jó házasságért mindkét félnek tennie kell erőfeszítéseket.

Ma szinte divat a legkisebb konfliktus esetén elválni.

Mert lusták tenni azért,hogy jól működjön.Könnyebb elválni,meg a másikat,vagy ne adj isten a gyereket hibáztatni mindenért.

Egy házasságot fenn kell tartani,dolgozni kell rajta,nem csak ugy lenni benne és várni a sült galambot.

Az emberekben nincs tolerancia,kompromisszumkészség,és türelem a másik iránt.

Az meg hülyeség,hogy azért mert nem ismerik ki egymást előtte,hiszen egy élet is kevés önmagunk és a másik megismerésére.

Ajánlom mindenkinek a Szerelempróba(Fireproof) cimű filmet.

Van aki Tűzbiztos házasság néven ismeri.

Nem vagyok hívő de a film ajánlott mindenkinek.

Szia!

Én 17 évi házasságból léptem ki, előtte 5 évig jártunk tehát 22 évig voltunk együtt. Gyermekünk nem lett,nem azért mert nem akartunk.Rengeteget utaztunk, kirándultunk.

A kapcsolatunkban, nem volt minden tökéletes, de hol az.

Nem igazán éreztem magam nőnek a férjem mellett,és a szex sem volt mindig jó.Rengeteget számitógépezett , nem sokat törödött velem,és az anyjáékat istenítette mindig, felújította a házukat, a kertet csinálgatta náluk ,meg állandóan leste minden kívánságát anyósómnak aztán rohant teljesíteni.

Én nagyon sokat puszilgattam , szeretgettem a volt páromat,de sokszor úgy öleltem át hogy meg sem mozdult csak lelógatott kézzel ácsorgott.(ez csak egy példa a sok közül)Szóval apró dolgok is tornyosultak éveken át, amik szerintem egy házasságban nem normális és érthető dolgok.

Én aztán elváltam tőle, találtam egy új kapcsolatot a mostani párommal akitől született egy gyönyörű gyermekem,

Az exszem azóta sem hagy békén, mindenáron vissza akar szerezni, és mindent megígér.Fenyegető zaklató leveleket is folyamatossan kapok tőle.Nem érti meg , hogy már késő.

Én azt mondom meg kell becsülni a párodat és nagyon kell szeretni, tolerálni a hibáit és figyelni rá.Egy kapcsolat sikere két emberen áll.

Régen sem volt minden házasság tökéletes, de akkor a nők még kiszolgáltatottabbak voltak, mert soknak nem volt munkahelye,saját jövedelme, igy válás után nem tudtak volna könnyen új életet kezdeni, hát tűrtek.Azóta a nők önállóbbak lettek, tanulnak, dolgoznak, egyenrangúak, sőt sokszor többet nyújtanak a munkában, otthon és a párkapcsolatban is, mmint a férfiak.Ezt a férfiak nem tudják, nem akarják követni, és nem tudják tolerálni sem.

Nem akarnak férfiként viselkedni. Sokan otthon here módon viselkednek, mindent a másiktól várnak, még a férfidolgokat is. Sokan megcsalják a párjukat.Nekem fiam van, de ezzel együtt úgy látom, sokszor a fiúk azok, akik ellustulnak,akik nem megfelelő partnerek. Persze a nők között is vannak szép számmal, akik nem alkalmasak a közös életre, a lemondásra. A házasság kompromisszumok végtelen folyamata. Ha ez kölcsönös, ha mindkét fél igy tesz és figyelnek a másikra, a kapcsolat működőképes. Amikor megjelenik az önzés,amelyről még figyelmezetetés után sem mond le az érintett fél,akkor a másiknak egy idő után elege lesz és válni akar. Legyen az segitség nem nyújtása, megcsalás, verés, italozás stb.

Lánykoromban voltam egy templomi esküvőn ahol a pap erről beszélt kb... De volt egy mondata, ami még így évek távlatából is visszacseng. Annyira igaznak, és hitelesnek tartottam, hogy megfogadtam, hogy ha egyszer férjhez megyek csak úgy ha ezt tartani tudom, és viszonozzák.

A mondat az volt, ha egy házasság úgy kezdődik, és végig úgy csinálják, hogy végig a másik érdekeit nézi a pár, tehát a feleség azt, hogy mi jó a férjnek, és hogy tudna kedvében járni, és a férj is azt nézi, hogy mi jó a feleségnek, akkor ott már nagy baj nem történik.

Azóta megtaláltam a férjem, össze is házasodtunk,és 6 év után s szerelmesek vagyunk. Próbáljuk ehhez tartani magunkat. Nem mondom, hogy nem kapunk össze de elképzelni se tudjuk egymás nélkül az életet. Még a hétköznapokat s ünnepként kezeljük ha van egy kis időnk. A hétvégékre meg csak azt mondjuk péntek du 4-től, hogy nyaralunk.Egész vasárnap estig. :-))) Sok a közös program, állandó a beszélgetés.