Eladni a lakásomat, hogy a húgomnak is legyen? Miért nem értik, hogy nem az én hibám ez, és nem feladatom megoldani?
10 éve kezdtem az egyetemet és költöztem Budapestre, nagyszüleim rá fél évre hunytak el sajnos. A házuk árának a feléből lett nekem vásárolva egy lakás, a másik felét a húgomnak tették félre. Ő most fog érettségizni, szintén Pestre szeretne jönni. Itt van a gond...
A pénzt, ami az ő lakására lett "félrerakva", a szüleink az évek alatt elköltötték. Lett vásárolva apánknak új autó, voltak kisebb-nagyobb felújítások otthon, minden évben kellett a több hetes nyaralás, amiről lehetett mutogatni a barátoknak a képeket. A szüleinkben mindig megvolt kicsit ez a kifelé élés, pl. volt, hogy személyi kölcsönből mentünk nyaralni, mert kellett a 2 hetes all inclusive ellátás Spanyolországban... Ugyanez a berendezéseinkre, használati tárgyainkra, 2 évente új iPhone mindenkinek, részletre, prémium márkás kocsik, szintén hitelre.
De ha hirtelen nagyobb kiadás jött, ment a pánik. Pl. kamaszkoromban műteni kellett a térdemet, mondta mindenki, hogy ne a helyi kórházban, menjünk Pestre, de nyilván azért, hogy soron kívül ellásson az adott orvos, borítékban fizetni kellett. Erre sajnálták a pénzt, nagyszüleim adtak rá, de utána 3 hónappal a 1,5 milliós nyaralás "kötelező" volt.
Én azóta elköltöztem, a húgom akkor még kicsi volt. A nevelése hasonló lett, mellé jött a Tiktok, Instagram jótékony hatása is. Nem jó neki a 15 ezres hajformázó, a 200 ezres kell. Elektronikai eszközökből csak Apple, abból is a legújabb, legnagyobb. Diákmunkára nem megy, de veri az asztalt mindenért.
Érettségizik, szeptembertől Pesten tanul. Az a pénz, amit arra szántak anno, hogy lakást vegyenek belőle, nincs meg, ami maradt, az önerőre sem lenne elég. Én azóta már elköltöztem a régi lakásomból, másikat vettem. Szeretem nagyon, magát a lakást is, a környéket is. A húgom igazságtalannak érzi, hogy nekem jutott pénz lakásra, neki meg kis túlzással azt mondták, hogy oldja meg magának. Anyánk, mint villámhárító, azt találta ki, hogy adjam el a lakást, az ebből származó pénzt felezzük meg, és a pénz felét adjam a húgomnak, vegyünk külső kerületben két kisebb lakást. Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem fogok kiköltözni a halál f_Szára, egy rosszabb lakásba azért, mert ők hülyék voltak, ismét. Azt mondta erre, hogy nem muszáj oda beköltöznöm, adjam ki és a bérleti díjából, meg amit még hozzáteszek, menjek olyan albérletbe, amilyenbe szeretnék, így MINDENKI jól jár (ja, főleg én). A húgom nekem sír, hogy ne legyek ennyire önző, neki nincs más esélye arra, hogy valaha legyen lakása.
De miért az én feladatom lenne ezt megoldani? Miért nem azt találta ki az anyánk, hogy eladják a családi házunkat, és annak az árából kap a húgom lakást? Miért én adjam fel az eddigi életemet, környezetemet a hülyeségük miatt? Úgy, hogy mind a ketten még dolgoznak, nem is keresnek rosszul, de a pénzüket az utolsó forintig elköltik minden hónapban.
Szerintem teljesen jól látod. Ne engedj nekik, ha megteszed sem garantált a jó végkimenetel. Oldják meg úgy, hogy ők adják el a házukat.
A kérdésedre: azért nem értik meg, mert csak a saját életimázsuk a fontos…
*hogy adja el az ippeg CHF-től megszabadult ingatlanát. Ezt a pénzt beleforgatva egy másik ingatlanba. Ugyan erre már évekkel ezelőtt próbálta rávenni az édesanyát, de akkor az idős kategórikusan elutasította ennek a felvetésnek a lehetőségét. A növér és családja albérletben él, közel a volt eladott ingatlanhoz, ők viszont bedőltek a CHF miatt. A növér egyedül, minden szülői támogatás és segítség nélkül dolgozott ki egy ingatlant, ami bedőlt a CHF miatt..
Az egy dolog hogy valaki mit művel a nővérével,és annak gyermekeivel és az idős anyjával, az meg egy másik dolog mit hagy a nővére a gyermekeivel szemben tenni.
Az idős nő özvegy, a nyugdíja a minimálminimálja, folyamatos segítségre szorul. Sosem volt külföldön, sosem volt sehol. Mivel menni is alig bír.
22, nem, ez nem ő.
Nem dolgod segíteni. De a húgod meg nagyon csúnyán megszívta. Én szörnyen sajnálom szegényt.
23 "ámokfutás" kontexus-nem csak én, de a 3 fiatal felnőttnek is a szőr feláll a hátán amikor bárhol is ezt a két szót meghallja.És meglátja azt ahogy egy középkorú ember a bankfiókban hisztériázik, ráadásul úgy, hogy a 3 fiatal felnőtt mellé állt még a banki alkalmazott is, mert átlátta az egészet ami folyt és amit a hisztérika akart kivitelezni.
Itt a "mese" vége, fuss el véle..
Értsd már meg, hogy valakivel összekeversz.
Nem tudom, kikről beszélsz, milyen nővérről, idős rokonról, meg három fiatal felnőttről.
Tökéletesen jól látod, ez nem a te hibád és nem a te feladatod megoldani. A húgodat a szülők vállalták annak idején, nem te, nem neked kell gondoskodnod róla. Ha ők elköltötték azt a pénzt, amit neki kellett volna félretenni, akkor oldják meg ők, ahogy írod, akár a saját családi ház eladásával, ami amúgy is nagy lenne talán két embernek, főleg ahogy korosodnak.
Engem nem érdekelne, hogy önzőnek tartanak és érzelmileg zsarolni próbálnak, úgyis egy élősködő bandának hangzik az egész bagázs, teljes életemben szívnák a vérem. Más módon megpróbálnék segíteni, ha tudok, de nem adnám el miattuk az otthonomat, és a hozzáállásuk miatt meg főleg nem, pont az ellenkezőjét érné el nálam.
Különben is már abban a korban vagy, hogy bármikor gyereked lehet, ha megvan hozzá az apajelölt meg a kedv is, nehogy már most csesszél ki magaddal.
A húgod így is jól indul az életben, jól keresnek a szüleitek, sokan nem ilyen családból jönnek, ha mind a hárman elkezdenek szerényen élni, húgodnak is meglesz ennyi idős korára a lakás, pláne, ha eladják a saját házukat, és egy kislakásba költöznek. Ne sajnáld őket, mindhármójukra ráfér, hogy megtanuljanak takarékoskodni, ez csak a javukra válik. Ám, ha erre nem hajlandók, az sem a te dolgod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!