Eladni a lakásomat, hogy a húgomnak is legyen? Miért nem értik, hogy nem az én hibám ez, és nem feladatom megoldani?

10 éve kezdtem az egyetemet és költöztem Budapestre, nagyszüleim rá fél évre hunytak el sajnos. A házuk árának a feléből lett nekem vásárolva egy lakás, a másik felét a húgomnak tették félre. Ő most fog érettségizni, szintén Pestre szeretne jönni. Itt van a gond...

A pénzt, ami az ő lakására lett "félrerakva", a szüleink az évek alatt elköltötték. Lett vásárolva apánknak új autó, voltak kisebb-nagyobb felújítások otthon, minden évben kellett a több hetes nyaralás, amiről lehetett mutogatni a barátoknak a képeket. A szüleinkben mindig megvolt kicsit ez a kifelé élés, pl. volt, hogy személyi kölcsönből mentünk nyaralni, mert kellett a 2 hetes all inclusive ellátás Spanyolországban... Ugyanez a berendezéseinkre, használati tárgyainkra, 2 évente új iPhone mindenkinek, részletre, prémium márkás kocsik, szintén hitelre.

De ha hirtelen nagyobb kiadás jött, ment a pánik. Pl. kamaszkoromban műteni kellett a térdemet, mondta mindenki, hogy ne a helyi kórházban, menjünk Pestre, de nyilván azért, hogy soron kívül ellásson az adott orvos, borítékban fizetni kellett. Erre sajnálták a pénzt, nagyszüleim adtak rá, de utána 3 hónappal a 1,5 milliós nyaralás "kötelező" volt.

Én azóta elköltöztem, a húgom akkor még kicsi volt. A nevelése hasonló lett, mellé jött a Tiktok, Instagram jótékony hatása is. Nem jó neki a 15 ezres hajformázó, a 200 ezres kell. Elektronikai eszközökből csak Apple, abból is a legújabb, legnagyobb. Diákmunkára nem megy, de veri az asztalt mindenért.

Érettségizik, szeptembertől Pesten tanul. Az a pénz, amit arra szántak anno, hogy lakást vegyenek belőle, nincs meg, ami maradt, az önerőre sem lenne elég. Én azóta már elköltöztem a régi lakásomból, másikat vettem. Szeretem nagyon, magát a lakást is, a környéket is. A húgom igazságtalannak érzi, hogy nekem jutott pénz lakásra, neki meg kis túlzással azt mondták, hogy oldja meg magának. Anyánk, mint villámhárító, azt találta ki, hogy adjam el a lakást, az ebből származó pénzt felezzük meg, és a pénz felét adjam a húgomnak, vegyünk külső kerületben két kisebb lakást. Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem fogok kiköltözni a halál f_Szára, egy rosszabb lakásba azért, mert ők hülyék voltak, ismét. Azt mondta erre, hogy nem muszáj oda beköltöznöm, adjam ki és a bérleti díjából, meg amit még hozzáteszek, menjek olyan albérletbe, amilyenbe szeretnék, így MINDENKI jól jár (ja, főleg én). A húgom nekem sír, hogy ne legyek ennyire önző, neki nincs más esélye arra, hogy valaha legyen lakása.

De miért az én feladatom lenne ezt megoldani? Miért nem azt találta ki az anyánk, hogy eladják a családi házunkat, és annak az árából kap a húgom lakást? Miért én adjam fel az eddigi életemet, környezetemet a hülyeségük miatt? Úgy, hogy mind a ketten még dolgoznak, nem is keresnek rosszul, de a pénzüket az utolsó forintig elköltik minden hónapban.