Le lehet szerinted állítani valahogy anyukám viselkedését?

Anyu mindig is utálta sógornőmet, de az utóbbi időben nagyon durván rászállt, kezdem azt hinni, hogy ez már nem normális. Mikor sógornőm terhes volt unokaöcsémmel félidő körül kiderült, hogy rossz a cukra, diétáznia kellett. Aránylag sok időt töltöttem vele, folyton nézte az időt az evés miatt, számolgatott, korán kelt meg ilyesmi, ebben biztos vagyok, mert szinte minden nap találkoztunk. Persze nem voltam vele a nap minden percében, nem tudom máskor evett-e olyat, amit nem szabad, de az biztos, hogy ha előttem ellenőrizte a cukrát mindig jót mért. Sőt, a szülés előtt pár héttel én kisértem el a diabetológiára, ahol hallottam, hogy megdicsérték, mert szép a laboreredménye. Nos, én nem vagyok orvos, de szerintem egy vérképet nem lehet becsapni, tényleg jól csinálta. Sajnos a szülésnél mégis voltak komplikációk, egyrészt jóval nagyobb súllyal született unokaöcsém, mint amit becsültek (4600gr) illetve mérték a kicsi cukrát is, ami nagyon alacsony volt, úgymond "hipozott" ezért tovább is kellett bent maradniuk. Na, azóta anyukám lépten nyomon szidja őt és azon lovagol, hogy oka van rá, mert "veszélyeztette az unokáját". Megmondom őszintén én már beszélni se szeretek vele, mert állandóan ez a témája. Komolyan mondom megszállott lett, bátyámat ahogy csak tudja úszítja a felesége ellen. Ha belekezd mindig leállítom, van mikor a telefont is leteszem, mert nem érti meg, hogy rossz ezt hallgatni is. Erre ma egy barátnőm meséli, hogy kedden összefutott anyukámmal a postán, és míg sorban álltak végig ócsárolta neki sógornőmet, sőt valótlan dolgokat is mondott. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben, hogy másoknak a család problémáit ecseteli nyílvános helyen, aztán belegondoltam ki tudja kinek mondja még a hülyeségeit. Szószerint 7 hónapja ezen pörög, szerintem bele van őrülve, ha szabad ilyet mondani. Az addig rendben van, hogy én amennyire csak lehet minimalizálom vele a társalgást, de mit lehet azzal kezdeni, ha ismerősöket is ezzel fáraszt, és már nekem jönnek szólni, hogy milyen kellemetlen? Sajnos nem csak ez a barátnőm hozta szóba, de az legalább rokon volt. Ezekszerint már idegenek előtt sem bírja ki, hogy ne erről prédikáljon. Ha ez most nem az én fülembe jut vissza, hanem tesómnak vagy sógornőmnek képzelem hogyan esne nekik, mikor van elég bajuk. Sajnos anyukámnak alapból nagyon okoskodó, én mindent jobban tudok természete van, de ez szerintem már túlzás. Talán ez butaságnak hangzik, de az jutott eszembe, hogy megkérem beszélgessen erről az irreális gyűlöletéről egy pszichológussal vagy komolyan megszakítom vele a kapcsolatot. Járt régen szakemberhez teljesen más okból, szóval nem az a tipús, aki sose tenné be ilyen helyre a lábát. A gyűlöletének okát tudjuk, de attól még ez nem mehet így tovább, muszáj lenne valami megoldást találni. Van valakinek esetleg más ötlete, mint a pszichológus?