Mit csinálnak a 60 körüli, jó karban lévő nyugdíjas szüleitek, ismerőseitek?

A nagyszüleimről tudok írni, ők már elmúltak hetven évesek is,de szerencsére nem eszerint az életfelfogás szerint élnek, nem hagyták el magukat. Sőt azon az elven vannak, hogy úgy kell küzdeni az öregség ellen, hogy minél aktívabban kell élni, mert ha egész nap csak feküdnének, tévéznének, akkor hamar leépülnének, mind szellemileg mind fizikailag.

A mamám egyedül él már nyugdíjas, de dolgozik a nyugdíja mellett, nem azért mert szüksége van a pénzre, inkább azért, hogy lefoglalja magát. Nyolcra megy dolgozni minden hétköznap, délig ott van, utána megy vásárolni, majd ebédet főz. Imád főzni és új kajákkal kísérletezni, szóval ezt se úgy képzeljétek el, hogy összerittyent valamit, hanem az esetek 80%ában mindig valami különlegesebb kaja kerül az asztalra. Nem is csak magának főz, hanem egész nagy adagokat készít, ugyanis ő főz keresztanyáméknak is, mivel elég közel laknak egymáshoz délután még átviszi nekik az ebédet. Néha kutyasétáltatást is bevállal, ha keresztanyámék éppen nem érnek rá. A másik szenvedélye az utazás gyakorlatilag erre kuporgatja mindig a kis pénzét, hogy aztán utazhasson, általában évente kétszer biztos elmegy valahová legalább egy hétre. Estére mindig ki szokott fáradni, ilyenkor szoktam is neki mondani, hogy ne dolgozzon már ennyi idősen, bőven elég, ha csak önmagában konyhatündért játszik, de ő ilyenkor mindig tiltakozik, hogy még ha el is fárad, így érzi jól magát.

A papám együtt él a második feleségével (aki egyébként olyan nekünk mintha ő is a nagymamánk lehetne), szintén elmúltak hetven évesek. Nekik a kertészkedés a mindenük, hatalmas kertjük van, és kora tavasztól késő őszig ebben a kertben dolgozgatnak, gyümölcsöket, zöldségeket is termesztenek, valamint a papám borászkodni is szokott. Ők is imádják a kutyákat, szoktak kutyamegőrzést vállani vagy mit, tehát ha valamelyik ismerősük éppen elutazik, és nem tudnak mit csinálni a kutyájukkal, akkor akár két hétre is magukhoz vesznek egy kutyust, vigyáznak rá, viszik sétálni stb...

Ne haragudj, de szerintem nem normális ami nálatok történik. Attól, hogy valaki nyugdíjba ment nem kell egyértelműen öregnek elkönyvelnie magát, annyi mindent lehetne még csinálni!

az én nagyszüleim 70 éves korukig dolgoztak, volt egy kis üzletünk, napi 9 órát nyitva voltak péntek-szombat-vasárnap.

de hétköznap sem pihentek, volt kert, csibék, mama mosot, takarított, papa az állatokat gondozta, szerelgette a ház körüli dolgokat.

amikor úgymond nyugdíjba mentek, akkor kertészkedtek, néha árultak a piacon.

anyum párja 65 éves, lassan nyugdíjba megy, imádja a kertet ő is, mindenféle zöldséget, gyümölcsöt termeszt, kirándulnak, színházba járnak, nyáron eluataznak külföldre 1 hétre.

akiket még ismerek, azok összejárnak kártyázni pletyizni az ismerősökkel, néha elmennek arra hülye termékbemutatós utazásra, végülis jó kikapcsolódás, lehet ismerősöket gyűjteni :D

Apám 60, anyám 66. Apám mindig is olyan volt, mint a mérgezett egér, én akkor fogok aggódni, ha egy teljes napig a tv előtt látom (akkor minimum 40 fokos láza van). Ő ingatlanozik, pedig anyagilag nincs rászorulva, de így jöhet-mehet, intézkedhet. Ha otthon van, akkor vagy anyámnak segít, vagy a kerttel/szőlővel foglalkozik, kutyázik...

Pihenni este, vacsora után szokott a tv előtt, de reggelente 6 körül felkel, elmegy boltba, ügyfelekkel szaladgál, ház körüli munkát végez. Van egy barátja, vele eljárnak futni hetente néhányszor - ha ő nem ér rá, akkor pórázt tesz a kutyára és vele fut.

Anyám nem ennyire aktív, de főz, sokat takarít (kissé tisztaság- és rendmániás :)), kutyázik. Pihenésképp számítógépezik, apámnak segít az adminisztratív dolgokban, vagy olvas, Honfoglalózik, quiz-játékokat játszik a neten.

De mindketten járnak egy összeszokott csapattal (hasonló korosztály) túrázni, évente 5-6 alkalommal. Mindig más a túravezető, sokat utaznak, egy-egy túrán napi 20-30 km-t mennek.

Apósom már 1 éve nyugdíjas és azóta semmit, hangsúlyozom SEMMIT sem csinál! Előtte 40 évig kamionozott hétfőtől-péntekig úton volt, néha még hétvégén is, de ha hazament, ő is csak ledöglött a tv elé. Na most reggeltől-estig ezt csinálja. Anyósom dolgozik, de mellette neki kell főznie, takarítania és a kertet is gondoznia, após meg sem mozdul egész nap, csak cigizni jár el, meg heti 2x sörért. Ja mert iszik is keményen...

Én sem értem, hogy lehet így élni, hogy semmi életcélja már, ez tényleg testi-szellemi leépüléshez vezet szerintem.

Bár, ha megnézzük, elég sok fiatal van, akiknek a munka utáni kikapcsolódást az alvásig tartó tévézés jelenti... Szánalmas!

Félreértés ne essék, semmi baj a tévézéssel, na de ne ez jelentse már valakinek az állandó programot!

Az én papám 80éves, mamám 70 (másik nagyszüleim már sajnos nem élnek), de ők se az a tévé előtt ülős fajták. Bár mostanában egyre gyengébbek,betegeskednek, úgyhogy nem annyira aktívak, de mikor elkezdődtek a nyugdíjas éveik,akkor el mentek kirándulni,Olaszországba (azelőtt se idejük,se pénzük nem volt,de spórolgattak rá.így sikerült). Aztán meg a mamám mindig is szeretett a kertben lenni. Imádja a virágokat, van is neki jó sok, azokat gondozgatja mai napig is. Papám is szeret kertészkedni, ő a szőlőt metszette, kapálgatott meg ilyesmi. Most is még csinálgatja,de már csak kevesebbet bír, 1-2 órácskát azért így is kimegy a kertbe.

Ezen kívül el szoktak járni a nyugdíjas klubbal ide-oda ilyen egy napos kirándulásokra - borfesztivál,fürdő,városnézés meg ilyenek. De már mostanában sajnos nem mennek,mert nem bírnak egész nap fent lenni,mamámnak fájnak nagyon a lábai.

Mamám a nyugdíjas klubban aktív tag is volt - segített a szervezésben meg ilyesmi.

Meg vannak barátnői a faluban, átjárnak egymáshoz kicsit beszélgetni, teázgatni meg ilyenek.

Az én nagyszüleim nem nagyon sokat tévéznek, megnézik a híradót meg van 1 sorozat,ami hetente egyszer megy,azt szokják még nézni, de azon kívül nem nagyon ülnek a tévénél.

Ha már pihenés,akkor inkább olvasgatnak,beszélgetnek.

Mondjuk a másik nagymamám az inkább ilyen tévézős fajta volt - sajnos már nem él. Ő nem nagyon járt sehova, csak néha a temetőbe meg esetleg a szomszédba, de azt is ritkán.