Volt már veletek olyan, hogy a család/barátok leszólták az álmotokat és emiatt elment a kedvetek tőle?
Gyerekkorom óta légiutaskisérő akarok lenni, imádom a repülőket és szeetek emberekkel foglalkozni. Ezt soha senkinek sem mondtam el ezelött, titokban elmentem egy nyilt napra és be is kerültem.
Annyira de annyira boldog és büszke voltam magamra, de amikor a családtagjaimnak/ barátaimnak elmondtam, ilyen fancsali kiábrándult fejjel kérdeztek vissza:
- ez az álmod? Ezt akarod csinálni? Hát te tudod… inkább próbálj meg mást… hát ha neked ez jó…….
2 hét múlva kezdődne a képzés, és már nincs is kedvem menni. Olyan mintha mindenki lenézne emiatt, nagyon rossz érzés.
Az a legrosszabb, hogy olyan, mintha a szenvedélyemet veszítettem volna el. Azelött bújtam a repülős könyveket meg ilyen műsorokat/videókat néztem állandóan,
most már csak keserűség van bennem…
Tartsd ki az álmaid mellett!
Nagyon fogod élvezni, főleg azt, hogy csini blúzban, kosztümben lehetsz, és közben világot látsz, amiért még fizetnek is.
Üdv, egy légiutas kísérő. ^^
Utána meg az lesz, hogy de jó neked. Sikerült az élet. Könnyű neked. Ők mindig is mondták.
Úgyhogy sem most, sem később nem kell vele foglalkozni.
Reális célod volt, aminek az útjára ráléptél és mész felé. Ez így jó. Más is így csinálja.
Mégis mit kellene mást csinálnod? És ez kit érdekel?
Csak magadat nézd, hogy neked jó legyen.
Párom kisöccse (12 éves, naaagy korkülönbség :D) is az szeretne lenni. Mindig megjegyzem neki, hogy az mennyire menő munka és hogy sok sikert hozzá :D
Nagyon komolyan tolja amúgy a témát, fejből tudja egy csomó repülő adatait meg ilyeneket.
Komolyan gondolom, tényleg nagyon menő. Ismeretlenül is sok szerencsét és kitartást kívánok neked, különösképpen a családodra való tekintettel. Nem tudják, hogy mennyit jelent ez neked.
Te csak éld az életed, csináld amit szeretnél, és alakítsd a jövőt :)
14: Ez attól függ, mennyi időm van, mielőtt vissza kell utazni.
Előfordul, hogy semmit, de van, hogy bőven van időm programokra is az adott helyen.
Nagyjából 3 éves voltam, mikor a fejembe vettem, hogy ápolónő leszek.
Az lettem.
Voltak akik leszólták, meg körberöhögtek, hogy éhbérért fogok kakát mosni, de nem érdekelt egy pillanatig sem.
Otthon valóban nem kerestem vele gennyesre magam, de imádtam minden percét, és sosem felejtem el a mosolyokat, amiket kaptam a betegektől.
Aztán az élet úgy hozta, hogy jobb lesz nekünk külföldön, így kijöttünk. Havi 1,5 millió ftot keresek egy olyan melóval, ami számomra nem munka, hanem hivatás, és még élvezem is ezt csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!