Miért ilyen velem? Miért gyűlöl ennyire az apám? Tljesen magamba fordultam. El vagyok keseredve

rettentően el vagyok keseredve:(

17éves lány vagyok.

És mostanában nem mennek jol itthon a dolgok:(

Apám szinte alig tűr meg maga mellett, mintha kb egy alkalmazottja lennék.

Alig beszélgetek vele, hogy nehogy belémkössön. A dolog régóta így van, nem csalódott bennem, nem derült ki rólam semmi... egyszerűen 3.gyerek vagyok.

Szóval alig beszélek vele, köszönök neki és ennyi. Nem is igényli a társaságomat.

Az idösebb bátyám a kedvence, és ma itt volt beszélek erre a bátyám a szavamba vág 30évesen, és nem hagy szóhoz jutni, így hangosabban beszéltem.

Miután elment a bátyám leültem enni, nagyon éhes voltam. Erre megjelent apám és elkezd velem kiabálni hogy változtassak a modoromon meg szemét vagyok, meg kiabálok stb.

Próbáltam tovább enni, de nehezen ment, összeszükült a torkom.

csak néztem rá...ültem és hallgattam. Hirtelen nagyon indulatos lett, egyre közelebb hajolt hozzám és gonoszan nézett rám, a szeme tele volt gyűlölettel. Megijedtem tőle. Mondom neki nyugodtan, halkan hogy "Te meg multkor lehordtál mindennek csak mert 1árnyalattal világosabbra festettem a frufrumat"(konkrétan ler*bancozott)

Erre mégközelebb jött és olyan hangosan üvöltött hogy majdnem elsirtam magam, ilyetszol :"ledugom a villát a torkodon, ha mégegyszer ilyeneket mondasz, én keresem a pofádba a kenyeret..."

eltoltam a tányért, eléggé megijedtem:S

Elkezdte mondani, hogy "ne keressél fogorvost majd én kiverem a fogadat, ugy hogy a szád is vérezni fog. te rohadt taknyos, te nekem ne ugassál. Az Isten ..... higy b***sza meg ...." Anyámra náztem ő meg csak bólogatott. Sosem láttam még az apám szemében gyülöletet, de gyűlöl.

Én nem tettem semmit. most komolyan nem, direkt alig szolok hozzá a héten.

A frufrum sötétszőkés a hajam barna. Nagyon jólnézki.

Erre lehordott minden cigánynak.

Olyanokat mondott rám hogy hihetetlen megalázó volt, majdnem elsirtam magam.

Nagyon hangosan kiabált, fenyegetett hogy megver, elvágja a torkomat. És Istennel káromkodott.

Otthagytam, féltem tőle.

Fent a szobámba elsirtam magam... de még hallotam 10percig hogy üvölt és szíd engem nagyon csúnyán.

És nemrég lementem mindenki ugy viselkedik mintha semmi sem történt volna.:S Senki sem szol semmit hozzám

Nem vagyok féltékeny de az 1éves unokáját jobban szereti, szebben beszél vele mint velem.

Engem gyűlöl. Érzem.:(

Most is sirok alapból nincsen semi önbizalmam, de még a szüleimnek sem kellek már:(

és mindig velem van a baj. Nem először fordult elő, h ler*bancozott. pedig nem sminkelem magam, nem viselkedek ugy.

szomorú vagyok, sirok:'(