Miért ilyen velem? Miért gyűlöl ennyire az apám? Tljesen magamba fordultam. El vagyok keseredve
rettentően el vagyok keseredve:(
17éves lány vagyok.
És mostanában nem mennek jol itthon a dolgok:(
Apám szinte alig tűr meg maga mellett, mintha kb egy alkalmazottja lennék.
Alig beszélgetek vele, hogy nehogy belémkössön. A dolog régóta így van, nem csalódott bennem, nem derült ki rólam semmi... egyszerűen 3.gyerek vagyok.
Szóval alig beszélek vele, köszönök neki és ennyi. Nem is igényli a társaságomat.
Az idösebb bátyám a kedvence, és ma itt volt beszélek erre a bátyám a szavamba vág 30évesen, és nem hagy szóhoz jutni, így hangosabban beszéltem.
Miután elment a bátyám leültem enni, nagyon éhes voltam. Erre megjelent apám és elkezd velem kiabálni hogy változtassak a modoromon meg szemét vagyok, meg kiabálok stb.
Próbáltam tovább enni, de nehezen ment, összeszükült a torkom.
csak néztem rá...ültem és hallgattam. Hirtelen nagyon indulatos lett, egyre közelebb hajolt hozzám és gonoszan nézett rám, a szeme tele volt gyűlölettel. Megijedtem tőle. Mondom neki nyugodtan, halkan hogy "Te meg multkor lehordtál mindennek csak mert 1árnyalattal világosabbra festettem a frufrumat"(konkrétan ler*bancozott)
Erre mégközelebb jött és olyan hangosan üvöltött hogy majdnem elsirtam magam, ilyetszol :"ledugom a villát a torkodon, ha mégegyszer ilyeneket mondasz, én keresem a pofádba a kenyeret..."
eltoltam a tányért, eléggé megijedtem:S
Elkezdte mondani, hogy "ne keressél fogorvost majd én kiverem a fogadat, ugy hogy a szád is vérezni fog. te rohadt taknyos, te nekem ne ugassál. Az Isten ..... higy b***sza meg ...." Anyámra náztem ő meg csak bólogatott. Sosem láttam még az apám szemében gyülöletet, de gyűlöl.
Én nem tettem semmit. most komolyan nem, direkt alig szolok hozzá a héten.
A frufrum sötétszőkés a hajam barna. Nagyon jólnézki.
Erre lehordott minden cigánynak.
Olyanokat mondott rám hogy hihetetlen megalázó volt, majdnem elsirtam magam.
Nagyon hangosan kiabált, fenyegetett hogy megver, elvágja a torkomat. És Istennel káromkodott.
Otthagytam, féltem tőle.
Fent a szobámba elsirtam magam... de még hallotam 10percig hogy üvölt és szíd engem nagyon csúnyán.
És nemrég lementem mindenki ugy viselkedik mintha semmi sem történt volna.:S Senki sem szol semmit hozzám
Nem vagyok féltékeny de az 1éves unokáját jobban szereti, szebben beszél vele mint velem.
Engem gyűlöl. Érzem.:(
Most is sirok alapból nincsen semi önbizalmam, de még a szüleimnek sem kellek már:(
és mindig velem van a baj. Nem először fordult elő, h ler*bancozott. pedig nem sminkelem magam, nem viselkedek ugy.
szomorú vagyok, sirok:'(
olyan mintha idegen lenne akivel együtt élek.
sosem féltem őle még ennyire mint ma. És az fájt a legjobban hogy láttam a gyülöletet és a megvetést a szemébe:(
Olyan mintha nem lennék a gyereke kinéz itthonról:S
és jövöhéten ősziszünet:S itthon 1hétig:( mit tegyek?:'(
és ilyet mondd :"én nem hiszem el a kamuidat mint anyád. velem nem tudod megetetni a sz*rjaidat. hazug vagy"
SOSEM HAZUDTAM NEKI!SOSEM.
meg sem kéri mivolt a suliba. ha meg elkezdem mondani ordit velem hogy nyomi vagyok és mondja hogy ehhez-ahhoz nemértek taknyos vagyok még.
nem jó hazajönni:( nem jó itthon, nem vágyom haza a suli után:(
BOCSI HOGY HOSSZU LETT
Menj a családsegítőbe, ott mondd el a történteket.
Nem kell mindjárt állami gondozásról beszélni.
Kollégiumhoz segítenek, a szüleidnek kötelező fizetni az ellátásodat.
Mindent mondj el őszintén, nem kell szépíteni semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!