Végül minden nő álma az esküvő?

76%-Na amúgy örülök neki, jó volt olvasni:)

Nem rosszindulatból írtam, hogy fehérbevájt angyal..egyszerűen engem nem érdekel, pedig 5 éve egyfolytában leng a lila köd...Vannak ilyen nők is azé.

Nem volt álmom az esküvő, én nagyon jól éreztem magamat anélkül is. Nálunk inkább a férjemet zavarta a helyzet, Ő mondogatta mindig, hogy nem a csajaként, hanem a feleségeként szeretne hívni. Pedig nálunk is ez a férjem második házassága. A családom is házasságpárti, úgyhogy szépen lassan egyedül maradtam a nézetemmel :D

De nem bántam meg a házasságot sem, erről szó sincs. Csak nem éreztem fontosnak azt a kis papírcetlit. Próbálj finoman tapogatózni ez ügyben, ha van az ismeretségi körben olyan pár, aki házasságot tervez, hozd szóba, és a válaszaiból lemérheted a hozzáállását. De konkrétan is rákérdezhetsz, hogy gondolt e már egyáltalán kettőtökkel kapcsolatban az esküvőre. Ha nem akar újra megházasodni, és te boldog vagy vele, akkor ne filozofálj rajta. Sok ismerősöm van akik tényleg boldogok évek óta mindenféle papír nélkül.

Természetesen nem minden nő vágya, de a legtöbbé igen. Statisztikailag még mindig a többség vágyik rá nagyon, van olyan is aki nem ismeri be de titkon akarja, esetleg párja miatt nem erölteti.

Attól hogy a párod elvált még lehet hogy nem ellenezné, ha tudná, hogy te erre vágysz. Ne adj neki ultimátumot csak beszéljétek meg kötetlenül. Ha már tudod mi a véleménye akkor nem kell feleslegesen izgulnod hogy jujj vajon akarná-e.

Tudom most ezzel népszerűtlen leszek, de én gyereket csak házasságba szülnék, nekem biztonságot jelent.

29/N (2 hét múlva lagzi :))

nem, egyáltalán nem vágyom esküvőre.

pont attól jó a kapcsolatunk, h nem szorulunk rá arra, hogy mindenféle papírt aláírjunk róla.

nekem leginkább gazdasági közösségnek tűnik, hiszen az érzelmek szerződés nélkül is működnek.

hat en meg remalmaimban se vagyok eskuvore:-DDD

de viccet felreteve nem szeretnek eskuvot.........ha megkerne a parom a kezem inteligensen megmagyaraznam neki hogy miert nem szeretnem,de ezen kivul imadom es egesz eletre tervezunk csak nincs szuksegunk ehhez egy papirra......

Hű, mintha én lennék.

Előre bocsátom, hogy senki lelkébe nem akarok beletaposni a következő írásommal, ezek pusztán a saját élményeim.

Szóval, én is utáltam az egész házasságot, és azt szajkóztam, hogy felesleges, baromság, anélkül is szeret engem és jól megleszünk.

Aztán egy reggel arra ébredtem fel, hogy szeretném, ha megkérné a kezem. Valahogy teljesen megváltozott az értékrendem. Párom kicsit régimódi, ő szeretne házasságot, ha lehet élete végéig ugyanazzal a nővel.

Az érzéseim jelenleg olyanok, mint a sok, anno, általam bekattant nőnek nevezett embereknek: gyűrű nélkül nem szeret igazán és nem meri vállalni az érzelmeit. Eleinte sírtam magamon, hogy milyen hülye lettem én is, hogy nekem ez fontos lett és most olyan vagyok, mint akiket utáltam, hogy egy nyamvadt gyűrűért hisztiznek, pedig ugye nem is a gyűrű a fontos, hanem a szándék, ami mögötte van. Nehéz leírni ezeket az érzéseket, de valahogy olyan biztonságot nyújt, és érezteti velem, hogy mennyire szeret, meg egyéb érzés, ami belekeveredik.

Párommal meg is beszéltem a dolgot, hogy készen állok rá, eleinte azt hitte, hogy viccelek, de amiokr magamat szidva elsírtam magam megértette, hogy nem. :D Ő még nem áll készen rá, vannak még problémáink, inkább általam, de igyekszem valahogy azokat is ledolgozni, hátha egyszer örökké egymáséi lehetünk. (igen, tudom, naív gondolkodás, de jól esik :) )

Amúgy mik ezek a durva lepontozások? Eddig egy igazán alpári válasz sem érkezett, de már 20-30% válaszok vannak...pedig jók.

Valaki a frusztrációját itt tölti ki?:)