Szerintetek ez természetes? Mások is éreztek már igy?

Én is így vagyok, csak 29 évesen, férjjel és másfél éves gyerekkel. Én szerveztem meg az osztálytalálkozónkat és most azon agyalok, hogy mégse megyek el. :S

Tudom, hogy kell a lazítás, de egész este azon fog járni az agyam, hogy vajon mit csinálhatnak a Fiúk?!

Hülyeség...

A legjobb úton tartasz afelé, hogy tökéletesen elszúrd az életed! Ne tedd!

Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom, a srác végül azért hagyott el, mert unalmasnak talált. Ráadásul utána döbbentem rá arra, hogy a barátnőimet hónapok óta nem láttam, nem beszélgettem velük egy jót, nem buliztunk egy nagyot... gyakorlatilag a srác kilépett az életemből és egyedül maradtam, mint az ujjam.

Te szabad vagy, csak a fejedben él valami furcsa elképzelés a kapcsolatról. A barátod is azért küld bulizni, mert látja, hogy így ez nem lesz jó. Idővel teljesen be fogsz szűkülni.

Nehéz, de tűzd ki, hogy minden héten egy este a barátnőké. Ez lehet séta, otthoni filmnézés, beülhettek valahová egy forralt borra vagy elmehettek bulizni. A lényeg, hogy legyen életed a párodon túl is. Így számára is izgalmasabb leszel, mindig lesz érdekes mesélnivalód, stb. Kicsit nehéz elsőre erre ráállni, de hidd el, megéri!

érezned kell neked mi a jó!

a barátnők nem élhetik meg a te érzéseidet...

magad miatt menj szórakozni, vagy a barátoddal találjatok ki olyat ami jó nektek...

Én 25 vagyok,de eddig csak olyan barátaim voltak akik vagy velem nem akartak bulizni vagy már kibulizták magukat.Én meg mennék,de a párom nélkül nem lenne az igazi, így nem megyek.Én táncolni akarok és bulizni,de nem csajokkal vagy más pasikkal hanem a párommal.

De lehet inkább beiratkozom valami tánc oktatásra vagy vmi sportra ahol zenére kell mozogni, h. levezessem ezt az érzést mert már nagyon hiányzik a szórakozás.Nálunk szoktak baráti összejövetelek lenni,de ott nem bulizunk csak dumálunk.

Szóval nem vagy egyedül, ez azt jelenti h. érett vagy és a párkapcsolatod fontosabb annál h. elmenj szórakozni és minél több időd akarasz tölteni azzal akit szeretsz.

Persze ismerek olyat aki 30 évesn is még bulizik és esze ágában sincs (vagy lehet h. van csak párja nincs)megállapodni és otthon ülni hétvégenként.

Hú, hát én is nagyon együtt tudok érezni veled, és nagyon megértelek!!!

Igazából elég speciális a helyzetem: Az az igazság, hogy már 16-7 éves koromban is volt egy olyan érzésem a szórakozással kapcsolatban, hogy én igazából sehová sem illek, de ugyebár azok voltak a menők mindig, akik folyton buliztak, másszóval eszement birka voltam, én is mentem, akkor is, ha nem volt kedvem hozzá belerázódtam és kész. Az első hosszú kapcsolatom (3 év) is egy olyan sráccal volt, aki (azt hittem) szeret menni, hogy mindig van programja. Mikor elkezdett romlani a kapcsolatunk úgy 1,5 év után rájöttem, hogy igazából sosem szerettem bulizni, csak azért mentem, mert kínosnak éreztem, hogy ha a hol voltál hétvégén? kérdésre azt kellett mondanom, amit valójában szeretek csinálni. Olvasni, netezni, kirándulni, pletyizni, tanulni. Hát ezek elég ciki dolgok, nem igaz? De ezt szeretem... Szóval a maradék 1,5 évet végig marakodtuk párommal, igazából bennem kialakult egy ilyen ellenállás a bulizással szemben, hogy akkor sem megyek, mert a folytonos partyzás az nem én vagyok, és nem akarok mindig folyamatosan megfelelni többet. Emiatt is, meg más okok miatt is szakítottunk és kb. fél évig egyedül voltam. Azt csináltam, amit szerettem, igaz elmentem bulizni, de közel sem minden hétvégén. (Nekem is a tánc hiányzott a legjobban.) Sőt, olyan is volt, hogy egyedül mentem, és marhára élveztem, de bőven elég volt nekem ez a 1,5 havonta egy-egy szombat éj és másnap dél... (Ez az időszak pont ez a tavasz és nyár volt.)

Aztán megismertem mostani páromat, és minden aggodalmam, hogy én ilyen kis selejt vagyok, hogy nem igazán szerettem bulizni szerte foszlott. Párom nem kifejezetten bulizós, de gitáros, tehát vannak fellépései, amiket hol megnézek, hol nem. Nagyon jól el tudjuk szórakoztatni egymást így, bulizás nélkül is, és én rettentően élvezem. Beíratkoztam még egy suliba, és a ciki tanulást sokkal jobban élvezem, mint a bulizást, meg az életem tervezgetését, meg azt a kevéske időt, amit a párommal tölthetek, mert annyit dolgozik, hogy alig látom.

Szóval megállapodtam a táncközpontú énemmel, hogy én bizony így télen semmilyen buliba nem vagyok hajlandó elmenni, mert a zárt téri bulikat mindig is utáltam. Viszont nyáron majd bepótlom, ami ilyenkor elmaradt, irány valamelyik fesztivál, és az bőven elég is lesz.

Bocsi, hogy kicsit hosszan írtam, de szerintem tanulságos. Az előző párommal gyakorlatilag az tartott össze minket, hogy villogtunk egymás mellett a partykon, és én próbáltam megfelelni a "menőség" eszméjének, de ez nem én voltam. Folyton spuriztunk meg szívtunk, én főleg, mert másképp nem bírtam elviselni a partyzást, ami valahol nagyon jó móka, de vannak árnyoldalai is. Jól meg is híztam, mikor nemet mondtam a partyzásra, de sokkal jobban érzem magam.

Senki ne értsen félre, egyáltalán nem ítélem el a bulizókat, csak vannak, akik nem így érzik jól magukat. Azokat nézem csak le, akik lenéznek amiatt, hogy nem ugyanazt szeretem, és élvezem csinálni, mint ők.