Hogyan lehet feldolgozni valakinek az elvesztését?
Péntek reggel 7.25-kor ment el nagypapám. Hasnyálmirigy rákja volt máj áttéttel mint kiderült, de elég körülményes volt a halála.
Pénteken hazamentem, akkor tudtam meg pontosan mi történt. Az egyik orvos annyira elvette a kedvét és mindenki előtt megalázta vagy 1 hete (le is volt már nagyon fogyva, elég rosszul festett már), hogy utána mamámnak folyamatosan őrízgetnie kellett. Lényegében elmondták neki, hogy nem tudják befektetni a kórházba mert semmi értelme nincs, mit képzel magáról, hogy elveszi mások elől a helyet, a koncentrációs táborban néztek ki így az emberek, stb.
Aztán egyszer csak kiment a melléképületbe 2 percre, és igazából öngyilkos lett. Mama 2 perc után találta meg, jöttek a mentők, mentőhelikopter, a család, mindenki. Én egyetemre járok, így nekem nem is szóltak akkor, hogy ez történt. Ez előző hét vasárnap volt, és aznap este egyébként vele is álmodtam, és mondta nekem, hogy semmi baj, és megölelt. De én úgy sírtam utána.
Aztán igazából agyhalott volt, és mondták az orvosok mamáméknak, hogy búcsúzzanak el tőle. Ezután élt még most péntekig, aznap reggel kapta mama a telefont.
Fogalmam sincs, ilyenkor mit kéne magammal kezdenem, mit csináljak. Üresnem érzem magam és dühösnek a rendszerre, mindenre. Hónapokig húzták a vizsgálatokat, enni sem tudott igazából, de volt hogy 1 hónap múlva volt a másik infúziós vagy vizsgálatos időpont. A legközelebbi egyébként március 8-án lett volna.
Gondoltam arra is, hogy ezzel az öngyilkosságos dologgal csak minket szeretett volna megóvni, hogy mi ne szenvedjünk attól, hogy ő szenved, de igazából sehogy sem tudom felfogni.
Azt sem tudom, így hogy fogok tudni továbbra is tanulni, vásárolni, olvasni, egyáltalán létezni.
Tudom, nincs erre semmilyen bevált praktika, de akkor is tanácstalan vagyok és elkeseredett.
Ha valaki mondana pár kedves szót is, már az is jól esne a lelkemnek.
Előre is köszönöm!
20/l
válasza:Több családtagomat elvesztettem már, és nem kell azt hinned, hogy ugyanúgy kellene telni a mindennapjaidnak, mint addig, mintha "mi sem történt volna", hisz "az élet megy tovább". Ezek közhelyek, de nem segítenek. Mindenki maga kell rájöjjön, mi segít feldolgozni a gyászt, mert ez más-más dolog lehet. Van, aki szereti kibeszélni, felidézni az elhunyt dolgait, a közös emlékeket, van, aki nem, sőt, még azokat a helyeket is kerüli, ahol együtt voltak. Nekem például az segített, ha nem nagyon voltam otthon, igazából mászkáltam összevissza, jártam az utcákat, csak ne kelljen otthon lenni. Ha meg otthon voltam, folyton fényképeket nézegettem. Én sajnos annyira nem tudtam tanulni, hogy félévet is veszítettem az egyetemen az egyik esetben, ott teljesen váratlanul ért a haláleset. Azt gondolom, hogy a nagyapád nem szeretné, hogy miatta okozz kárt a jövődnek azzal, hogy nem tanulsz, tehát azt amennyire lehet, próbáld, már csak az ő kedvéért is. Tényleg nagyon könnyű elúszni, és a későbbiekben aztán évekig cipelheted magaddal ezt a munkakeresés/munkavállalás kapcsán.
Az is segíthet, ha olvasgatsz egy kicsit a gyászról, ez nem egy gyors és nagyon keserves folyamat, talán jobb, ha az ember tudja, hogy a reakciója normális. Vannak, akiknek az segít, ha idegenekkel beszélhetnek erről a problémájukról, ilyen lehetőségek is vannak.
válasza:Ilyenkor olyan rossz a tudat, hogy tegyük fel odamennél ahhoz az orvoshoz és úgy pofán ba- vernéd, hogy többet a saját fogaival nem rágna ételt, és még te kerülnél bajba...
Ezen egyhamar nem leszel túl sajnos, idő múlásával annyiban lesz más, hogy tudsz majd róla beszélni, és talán tompul a fájdalom és a harag.
válasza:Szegény..biztosan nagyon közel álltatok egymáshoz a nagypapáddal...Nagyon sajnálom :(
Azt tudod most csak tenni, hogy beszélgetsz, kibeszéled magadból a dühöt, fájdalmat...ha sírnod kell sírj, hiszen szomorú vagy, ilyenkor ez teljesen normális.
Nagyon felkavaró, hogy így ment el a papád, és ennyire méltatlanul bántak vele...
Én hiszek az álmokban, és biztosan azért üzent neked a papád így, mert nem akarja, hogy felőröld magadat a gyászban. Ha van bármilyen hited, akkor próbáld annak szellemében átvészelni ezt a rémálmot...
Most még nyilván nem érzed így, de az idő múltával könnyebb lesz, csak ne sürgesd, haladj a saját tempódban, ezért van a gyász-év is. Kitartás és ismeretlenül is küldök neked egy ölelést.
válasza:Idő kell neked. Más nem fog segíteni sajnos.
Hasnyálmirigy rák a legdurvább. Ha jól tudom alig gyógyítható, mert garantáltan áttétes lesz. Igazából ilyenkor az öngyilkosság kvázi értelmes döntés, mert nem akar a beteg sem szenvedni, csak ugye maga a viselkedés kóros, mert nem szokta megölni magát az ember.
Tényleg körülményes. Időre van szükséged, hidd el fel fogod tudni dolgozni. Nem mondom, hogy gondolj csak a jóra, hisz azzal a gyászfolyamatot gátolnád, de próbálj ne teljesen elveszni. Menni fog! Papád pedig sajnos egy nagyon durva betegségben ment el. Sajnos ilyen az élet. Fel a fejjel és a legjobbakat kívánom nektek!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!