Hogy viszonyuljak hozzá? Nekem ez nem megy.

32 éves nő vagyok, és nem rég léptem ki egy 8 éves házasságból. A történet röviden annyi, hogy az ex férjemmel több mint 6 éve szerettünk volna kisbabát, de egyszerűen nem sikerült. Teljesen rá ment a kapcsolatunk erre, és mire végre összejött, már nem voltunk boldogok egymás mellett. 7 hónapos terhes voltam, mikor hivatalosan is elváltunk. A kicsi velem maradt, most 4 hónapos. Közösen gondoskodunk róla az első perctől kezdve, mivel még pici az ex férjem sokat időzik nálunk, hogy a lányával lehessen. DE, és itt jön az, amit egyre nehezebben viselek... a volt férjemnek fél éve van egy új kapcsolata. Már a velem való házassága alatt ismerte a nőt, aki 24 éves, a férjem, mellékesen megjegyezve 35. Állítólag nem volt köztük akkor még semmi, de engem ez a része nem is érdekel. A problémám az, hogy az új barátnőjét folyton magával hozza, hogy ismerkedjen a babával, és ez alatt is együtt lehessenek. Az zavar a legjobban, hogy a nő úgy babusgatja a kislányom, mintha az övé lenne. Folyton az Ő kezében van, nem is az apjáéban, szeretné öltöztetni, ő akarja vinni a kötős kenguruban sétálni... De ami a tetőfok volt, azt tegnap érte el. Azt mondta a kislányomnak, hogy "Tudod-e, hogy én vagyok a második mamid? Te pedig az én kicsi lányom."

Én reagálom túl, vagy másnak is rosszul esne? Teljesen lerökönyödtem, elvégre ő az én és a volt férjem közös gyermeke, és addig, hogy jól bánik vele semmi baj, de nem szeretném hogy ilyeneket mondjon neki, vagy Ő is nevelje. Nem érzem, hogy beleszólása lenne és kifejezetten zavar. A volt férjemmel már próbáltam erről beszélni, de azt vágta a fejemhez, hogy a kákán is csomót keresek, mert nem tudom elfogadni, hogy talált valakit, aki szereti a gyerekét. Pedig ennek örülnék is, de mikor felöltöztetem, ő pedig öltöztetné át, hogy neki másban jobban tetszene, hát a falra tudnék mászni...