Normális hogy anyukám kibékült testvérével?

Nem birom az alszentseget. Akit eleteben ki nem alhattam, azt nem fogom siratni, csak mert meghalt. Keresztanyam masfel eve ment el, eletenek utolso 3-4 eveben nem tartottuk a kapcsolatot. Nem felejtem el a jo emlekeket, elmenyeket, de tett arrol, amiert megszakitottam vele a kapcsolatot. A temetesere is csak a gyerekkori jo emlekek miatt mentem el, egyebkent ritkan jut eszembe. Nyilvan nem kopkodom, de nem is rivok-sirok, es bankodok, hogy nem bekultem ki vele. O ugyanezt csinalta mikor az anyja meghalt. Vilageletukben gyuloltek egymast, aztan eveken at zokogott, hogy jaj szegeny anyukam. Keso banat. Ha valaki fontos nekem, kibekulok vele, ha nem, nem teszem az agyam az illeto halala utan.

Hátha most jobb lesz a kapcsolatuk.

Te amúgy azon élvezkednél, hogy veszekednek? Vagy téged miért érint rosszul, ha 2 ember úgy dönt, hogy nem utálja többé egymást, hanem próbálnak jobb kapcsolatot kialakítani?