Ha egy 15 éves gyereket pszichológushoz viszünk, utána tudni fogjuk a "diagnózist" mi szülők?

15 évesen mondjuk én a világot is utáltam :D Nem volt különösebb "bajom", csak hogy kamaszodok, utálom a menzeszt, hogy kicsi a mellem, hogy nincs olyan alakom, mint xy-nak, hogy a fiúk rám sem néznek, stb.

Még jó, hogy ezért nem rángattak el pszichológushoz a szüleim ;)

De 21 évesen kellett mennem, más okból, ott a pszichológus konkrétan mindent! visszamondott a szüleimnek.

Felnőtt voltam, mégis - ismerte őket, és a hátam mögött.

Úgyhogy őt kikukáztam, a másikat pedig már én kerestem meg :)

#31

Jártam pszichológushoz is és pszicháterhez is amikor 15 éves voltam.

Röviden annyi, hogy 14 éves koromig én egy nagyon szófogadó, félénk gyerek voltam, aki mindig megcsinált mindent és ezt sokszor kihasználták. Ha meg ki szerettem volna állni magamért, akor meg kihasználták az érzékenységemet vagy a hiszékenységemet, jószívűségemet. Elég volt a másiknak csak dühösen rámszólni vagy hisztiznie egy sort és máris helyre voltam téve és még nekem volt bűntudatom.

15 évesen több apró változás volt az életemben. Ezek a változások meg az, hogy kamaszként meghülyül az ember :D meg az, hogy új suli új én felkiáltással mentem gimibe pedig kiváltották azt, hogy kitaláljam, akkor a régi önmagam szöges ellentéte leszek és ezzel a lendülettel át is estem a ló túloldalára, ami miatt kellett a pszichológus.

A pszichiáter meg azért kellett, mert étkezési zavarok is kialakultak. 13 éves koromban hirtelen meghíztam. A plusz kilókat diétával sikerült leadnom viszont folyamatosan rettegtem, hogy visszajönnek a plusz kilók és ebből alakult ki az étezési zavar 15 éves koromra, ami azért nem akart semerre sem mozdulni, mert élveztem is, hogy ezzel magamra vonom mások figyelmét.

Pont a pszichológus volt az, aki ajánlotta anyukámnak azt a pszichiátert, akihez jártam. A pszcihológus folyamatosan kapcsolatban volt anyukámmal. Nyílván nem mondott mindent vissza szóról szóra, csak összefoglalta, hogy mit lát, mire figyeljen oda, stb.

A pszichiáterhez meg együtt jártunk anyukámal, együtt ültünk be hozzá.

Már nem emlékszem kihez mikor kezdtem járni, talán 4-5 hónapot járhattam a pszichiáterhez. Közben elkezdtem rendesen enni, gyarapodott a súlyom és a pszicháter nyugodt szívvel elengedett engem és nem is volt gondom.

A pszichológushoz emlékeim szerint a tanév végéig jártam. Utána jött a nyár meg új suliba is kerültem, ahol megtaláltam a helyemet, nem voltak velem durva gondok és nem kellett se pszichológus, se pszichiáter.

Persze apróságok voltak még velem, de ezek inkább kamaszos hisztik voltak amik csak annyit mutattak, hogy nem voltam különb egy érzékenyebb tininél, szóval a tanárok nem is aggódtak értem ezen a téren. Kijártam a gimit, leérettségiztem, egyetemre mentem, lediplomáztam, most egy jó munkahelyen vagyok és szeretem nagyon amit csinálok. :)