Mit tennél a helyemben?

Először is tennék valamit.

Mert a pityergés, siránkozás nem az.

Ehhez képest szinte mindegy, hogy mit tennék?

Én azt tenném, hogy elkezdenék veszekedés helyett úgy vitázni, hogy annak legyen értelme is. A vita nem rossz alapvetően. Csakhogy sokféle "vita" létezik. A viták osztályozása cél szerint:

- A másik legyőzése, siker elkönyvelése.

- Közös megegyezés, kompromisszum kialakítása.

- Eszmék kicserélése, kíváncsiság a másik félre.

- Önmagáért való vita. (NEM-DE-NEM-DE)

- Egy probléma körüljárása a minél jobb megoldás érdekében. (Előfordul, hogy a felek egyet értenek, ám az egyik vállalja az ördög ügyvédjének a szerepét, hogy megvizsgálhassák a kérdést.)

- Sportból. A vitakultúra fejlesztése a cél, tehát az, hogy ha a fenti célok valamelyike okán vitatkozni kell, akkor azt minél hatékonyabban és kulturáltabban tehessük.

(Lehet, hogy kihagytam valamit, régen foglalkoztam ezzel.) ;)

Tehát a kommunikáció minőségén javítanék a mostani párommal, mielőtt végleg meggyőzöm magam arról, hogy nincs mit tenni, vagy a múlton nosztalgiázom, miközben vannak lehetőségeim a jelenben.

Ne keseredj el...a házasság folyamatos egyensúly keresés,van amikor jó oldalra billen,van amikor rosszra..

A lényeg az,hogy megoldjátok.

Ne keseredj el a volt pasid miatt,olyasmit siratsz amiről nem tudod,hogy hogyan alakult volna.(szerintem ugyanígy)(és már késő,és értelmetlen is ezen keseregned)

Szerintem,csak össze vagy zavarodva.De szedd össze magad,és gondolkozz el azon,hogy most már a gyerekeid apjával hogyan tarthatod egyensúlyban a kapcsolatot.

Hűha... Az nem jó ha boldogtalan vagy! Sajnos ez akaratlanul is kihat akár a gyerekekre is. A ki nem teljesedett szerelem pedig.. az sok fájdalmat tud okozni.

Hm. Véleményem szerint a mában kell élni, ne gondolkodj azon, mi lett volna ha - azzal csak örlöd magad. Tekints előre, hozd ki a helyzetből a legjobbat.

..és beszélgess sokat a pároddal, én elmesélném neki mi nyomja a lelkem. (persze csak óvatosan, és ex nélkül, hiszen ha ezt hallja valaki, jogosan teheti fel a kérdést, hogy ha nem vagy boldog, miért vagytok együtt)

Ha meg tudjátok beszélni az egyéb problémákat, és egyenesbe jöttök, egészen máshogy fogod látni a dolgokat.

"Szegénykém".

Ha már ideírtad a kérdést, akkor biztosan tényleg nagyon zavarban lehetsz ezzel, de csatlakozom az összes elöttem szólóhoz.

A "fehérneműs" dolog is beválhat;)

De tényleg nem örőlheted magad ilyen "butasággal", hiszen ez nem is csak a Te dolgod és Családos emberhez méltatlan!

Sajnos, ha van is így mégis, pedig nem szabadna így lennie, ugye.

És éppen ez bánt Téged is, tudom.

Nem tökéletes, sem Neked, sem Neki, sem a Család így..

Értem:(

De már így van és Miattad is van így.

Szóval, tény, hogy tényleg meg kellene beszélnetek inkább a Társaddal, mint velünk, de biztosan nem könnyű, ha így latolgatsz.

Remélem, hogy tudunk segíteni.

Bizony hiába kerülnéd meg a dolgot, sajnos csak így megy ez.

Ez a TI dolgotok.

De tényleg fel a fejjel;)

Igaz, nincs menekvés, de nem is kell legyen, mert úgy csak kínlódni fogsz (fogtok) mindig.

De igyekezz "nyerni", azaz pont úgy, hogy egyikőtöket se elveszejteni, hiszen nem az a célod.

Úgy vélem én is, ahogy a "vitáról" írt már előttem nagyon bölcsen és tanúlságosan más itt.

Pontosan.

És, ha vita, akkor klassz az útmutatás;)

Persze félsz belefogni, de ez tudd meg, hogy természetes.

Pedig azt is tudod, hogy a problémától már hiába félsz, hiszen az éppen adott.

Feltetted Magadnak, ugyebár.

DE!

Mindenképpen Magadban vizsgáld meg előbb azonban a dolgokat, viszont ne kínozd Magad!

De oda bele pofátlanúl, szemtelenűl, de főleg piszkosúl ŐSZÍNTÉN Magadnak, ha fáj is, hogy tulajdonképpen TE mit szeretnél, mit akarsz?

És ne hagyd "bújócskázni" magad, és hogy vágyakozz másra, hogy ha csak arról van szó, mert az hidd el, hogy tényleg balgaság, és nem is fear.

A vágy, álom, csak az amik, a valósághoz így is úgy is TE is kellessz és bármi van most, Te is tudod, hogy úgyis az lesz, amit TE akarsz, ha egyszer beindulsz.

A vágyad is beteljesedhet, de egyáltalán semmilyen garanciád nincs a sikerre.Sőt.Ahogyan írsz, éppen fordítva látszik.Aki 1x meg tudta tenni, az már meg tudta tenni.

"Tudod az első pofon a legnagyobb", ne akard újra meg újra és aztán megszokni!

MÉLTATLAN IS VOLNA, nemdebár;)

De ennyit Te is biztosan tudsz.

Jót akarj mindőtöknek, erre vigyázz!

A legjobbat.

Hogy nem így akartad, hogy nem így képzelted?

Sajnálom.

Tényleg és komolyan.

TÉÉÉNYLEG!

De akkor most rázd meg Magad kicsit, nézz fel, és próbáld megvalósítani, ahogyan képzelnéd és a mostani Pároddal!

Most.

Azaz, amikor készenállsz.

Persze óvatosan, de próbáld ki, hátha mégis működne;)

Csakazértis legyél boldog, de VELE és a Gyerekeitekkel!

Ezt mindeképpen meg kell próbálnod, sőt, tenned.

Szerintem.

Mutasd meg mit szeretnél, hátha csak "elfásúlt" valamiben, vagy Te talán éppen?

Hiszen mind emberek vagyunk, és biztosan nem ok nélkül kerültetek egybe sem, hogy már egész CSALÁD VAGYTOK.

Ezt el ne feledd!

Lejjebb ne add!

De mindenről Te tudsz jobban nálunk, ezért ne haragudj rám sem, kérlek, ha talán "kioktatónak" tűnnék, csak az ilyen tanácsokkal nem könnyű.

A magam részéről, háát, azt hiszem az a jó szó most, hogy segítséget kértél és nincs jogunkban elfordulni, sőt, de ami azt illeti , háát : féltelek. Na.

Nem pici dolog az ilyen sosem.

Ez az Életed.

Lehet, hogy jobb volna szakember hozzá?

Hiszen már Gyermekeitek vannak!

A részleteket nem ismerjük, mindezekkel csak próbálunk inkább kicsit "világosabbat" adni Neked, de a lényeg Rajtad múlik és persze mind féltünk mindőtöket.

De legyél Önmagad.

Az biztosan nem árthat.

Vigyázva a másikra, de tényleg az légy, aki vagy.

És, ha nem jön be, akkor is könnyebb lesz beszélni. Egyértelműbb lesz számodra is, hogy mennyit kell és kell-e tényleg túl sokat áldoznod vagy a Párodtól kívánna-e túl sokat a további útatok.

De ami nagyon-nagyon fontos: a GYEREKEK!

Nekik már ez a vacilálásod is biztosan nem jó amúgy.

Nem most kell ezen gondolkodni, de ezt is tudod biztosan.

Ha már így van, akkor is a Család, a Gyerekek az első.

De biztosan nem ok nélkül vacilálsz sem.

Elhiszem.

Akkor se légy önző, erre vigyázz, kérlek!

Nagyon gondolj a Gyerekekre!

Ne hibázz, és kívánom, hogy nagyon boldog légy!

Ha őszínte tudsz lenni a Társaddal is szépen, akkor bármi is lesz úgy aztán az "út", de akkor úgy már nem lesz min rágódnod, biztos lehetsz, hogy úgysem lehetne másként. Így meg csak húzodna csak és már csak ettől távolodtok, hogy aztán magadnak sem bocsájtanád meg talán, hogy nem fogtad meg a dolgokat idejében.

De mindenképpen tartsd meg a szereteted!

Ki ne hagyd hűlni!

Mindigre maradjon meg Köztetek, akárhogyis lesz!

Sajnállak, mert tudom, fájhat is az eredmény, de az tény és sokkal jobb, mint a néma "rágó", ami nem tesz Téged sem könnyen szerethetőbbé.

Őszíntén szólva, nekem volt valamikor egy "trüköm", ha megoszthatom így, és miért is ne, hátha jól jön:

Mindig szerettem szeretni, de egyszerre megismertem az ízét annak, hogy milyen szerethetőnek lenni!

Én biztosan szerettem, ó, nagyon is,

de úgye az úgy egyoldalú és csalás is, olyan nem fear sem a másikkal szemben.És hát talpig becsületes ember vagyok.

De tényleg.

És ezért hogy már a saját érzéseimben szilárd tudtam lenni, elkezdtem jobban figyelni Magamra, hogy olyan is tudjak lenni, akit szeretni tudnak és imádtam, hogyha sikerült.

Igazából egy nagyon kedves "játék" lett belőle, amivel igazából még példát is mutattam, egy járt útat törtem a magam körül élőknek is, ragadt a jó példa, és pedig könnyen ment, hiszen én tényleg szerettem:)

De élvezhettem így azt is, hogy én is tetszem, nem csak külsőleg, hanem mindig pl. kedves tudtam lenni, fogyelmes, szorgos, ügyes, meg minden és mindenütt, de tényleg.

De/és nem kacérkodtam!

Bár persze mindenki átéli a saját életében a félreértéseket, a kínos helyzeteket, de "nálam volt a labda" és egyet szerettem és ez biztonság volt és nem tértem le sosem, ez eszembe sem jutott!

Tökjól voltam.

(Hát, mondjuk, én nem is lettem hűtlen..A másik lett:S Én meg így jártam:( De legalább biztos volt!

És sírtam is, nagyon is, de legalább azt sem ok nélkül. Bár nagyon:(

De elmúlt.

Nos, értitek, gondolom.

De szóval, az nagyon jó, amikor valaki biztos a saját érzelmeiben és igazán szeret és csak kedves meg tüneményes kell legyen, és az igazán olyan jó érzés, és az ilyen mégsem elsöprő határozottsága pedig jól hat mindenkire.

És egyre jobban is megy.

De erről ennyit.

Csak azért írtam, mert talán kicsit "összekapod" Magad és inka csakazértis félredobnád ezt most és inka jobb lennél mégis annál, ahogyan mélyberántanak a mostani talán csak délibábos gondjaid, és úgy talán másképp látnál mindent, de laglább biztosabban???

Hm?

Hát, talán.

De visszatérve valóban okos dolog: ha csak teheted, akkor beszélj tényleg.

Erre erős kell legyél.

Hiszen TE vagy, akit jobban bánt az egész, bár még ez sem biztos.

Ki tudja mi lehet a másik oldalon a "titok"?

Persze úgy volna jó csinálnod tényleg, ahogyan nálamnál szebben a többiek is javasolták már.

Ám tényleg fel a fejjel!

Nincs baj, hidd el.

Elmúlik.

Csak vigyázz, próbáld nem elrontani, hiszen biztosan nem azt akarod.

De ha elrontanád mégis, akkor tudod, hogy te és mit rontottál el.

Már mindig mindenért felelős vagy.

De ez jó.

Pont ezért ne edd magad és a másikat se.

Szükség van Rátok már mindenképpen.

Ez már TÉNY.

Örülj most a bizonytalanban a biztos pontoknak.

És "szeretet":)

Sok sikert és boldogságot kívánok Mindőtöknek.

Ha pedig komoly a baj, el ne feledj mielőbb szakemberhez fordulni, de komolyan!

Mert spec. én azt hibáztam el.

Elfelejtettem a nagy bánatomban:S

amikor másra vágyunk, csupán törődésre vágyunk, tehát csak mankóra, mert nincs annyi önbecsülésünk, hogy egyedül álljunk helyt

soha nem hátra kell nézni, hanem előre

és fontos nem csak a másik hibáját nézni, mert valahol ezt mi provokáljuk ki....

példa:

ha úgy teszek fel kérdést, hogy:

"miért", így meg úgy

a válasz általában vitánál ellenszenves lesz, mert ez a kérdés hibáztatást feltételez!

viszont figyeld, ugyanazt kérdezed máshogy:

"mit gondolsz erről meg arról"

erre a válaszoló egyből nyugodtan megnyílik

ezzel annyit akartam, hogy a hozzáállásunktól a másikhoz, óriási mértékben függ annak hozzánk való viszonya, válaszreakciója!

tehát először nézz magadba is!