Mit kezdjek ezzel a helyzettel?

Sziasztok!

Adott a helyzet, hogy 4 éve van egy barátom, mind a ketten 22 évesek vagyunk. Abszolút nem felvágásként írom, de én harmadéves joghallgató vagyok, elég jól megy az egyetem, sok időt szánok a tanulásra és sok energiát fektetek ebbe az egészbe, minden félévben 4,9-5,0 közötti az átlagom, versenyekre is járok, plusz dolgokat csinálok, ösztöndíjakat nyerek, stb…

A barátom családja nem értelmiségi család, mi több, a miénk sem, közel sem! Édesapám munkás ember, kőművesként dolgozik, édesanyám sajnos 3 évvel ezelőtt elhunyt daganatos betegség következtében. Közel sincs tökéletes életem, mégis folyamatosan a beszólásokat kapom főleg a tanulmányaimra a barátom családja részéről, például tegnap (is) az ünnepi vacsoránál ez volt a téma, hogy minek ez, mennék el dolgozni, minek ezzel az egyetemmel küszködni főleg jogászképzéssel, “tanulna az akinek 6 anyja van”, ilyesmi dolgok…és ha megkérdezte olyan valaki a vacsoránál, akivel nem szoktam találkozni, hogy mennyi van még az egyetemből, mondtam, hogy ezen kívül 2 év, és arra az volt a válasza a barátom testvérének, hogy “ha minden jól megy, ezt tegyük hozzá”. A testvére egyébként targoncás, a testvérének a felesége pedig húsboltban dolgozik. Ezek ketten engem szétszednek minden egyes alkalommal, amikor találkozunk…. Lassan már ott tartunk, hogy nekem kell rosszul érezni magam, amiért tanulni akarok és ezzel kapcsolatos céljaim vannak, én ebben lelem örömömet és ennyi.

A barátom igazából ugyanúgy csöndben van ilyenkor, mint én, mivel kb. nem tudunk erre mit mondani, max annyit szoktam, hogy én ezt szeretem csinálni…

A barátom is sokszor nem érti meg azt, hogy mennyit kell tanulni, vizsgaidőszak, stb, hiszen ő sem tanult tovább, ő mezőgazdasággal foglalkozik, családi gazdaságuk van. A szülei is ha megkérdeznek engem, hogy mit csináltam ma pl, és ha azt mondom hogy hát az egyetemen voltam, tanultam utána, stb, konkrétan ilyeneket mondanak, hogy “na már megint”.

Ez borzasztóan bánt engem, nem a barátomat okolom, de ez részemről olyan nagy elvárás, hogy nem kell felmagasztalni engem, csak legalább nézzenek már valamibe, hogyha én minden energiámat ebben fektetem bele!? Legalábbis ne szóljanak már be.

Nekem így is elég probléma, hogy Édesanyám már nincs köztünk, édesapám nem is tette túl magát rajta, sokszor iszik és rászokott a dohányzásra is. Pont elég ez, miért kell az ő részükről a bántás? Teljesen egy kívülálló fekete báránynak érzem magam köztük…

Szerintetek lépjek ki ebből az egészből mert sosem lesz jobb?