Szoktatok a családdal társasjátékozni/programozni? Csak szerintem gáz, ha nem?
A barátom és a családja minden szombat délután vagy este együtt csinálnak valamit. Általában társasoznak, moziba mennek, ilyenkor télen jégkori stb. Amíg nem láttam bele a családjukba fel sem merült bennem, hogy nálunk miért nem volt ilyen sosem. Egyszer megkérdeztem anyukámat, hogy miért nem olvasott nekünk kiskorunkban, és az volt a válasza, hogy ó, hagyjál már a hülyeségeiddel. Na, hát ők ilyen szülők. Apukám jó, ha egy nap max.4-5 mondatot szól hozzánk, amúgy el van a saját kis csendes világában. Anyukám kicsit többet foglalkozik velünk, de ő sem ült le velünk soha tanulni vagy játszani. Nagyon szeretem a barátomat, de olyan irigy vagyok rá a családja miatt, közben meg nagyon haragszom a sajátomra. Lehet apróságnak tűnik, hogy velük játszanak meg ide-oda mennek, de nekem ez nagyon hiányzik a saját életemből. Tőlem azt se kérdezik meg soha, hogy hogy vagyok vagy mi volt a suliban.
Már most megfogadtam, hogy ha nekem gyerekem lesz olvasni fogok neki esténként, foglalkozni fogok vele és nem csak hagyom felnőni, mint egy fát az erdőben. Az én szüleimmel erről nem lehet beszélni, így ha van itt olyan, aki sose programozik a gyerekeivel, nem játszik velük, nem mesél nekik stb leírná, hogy miért nem? Szeretném megérteni, hogy az ilyen szülők mit gondolnak erről.
#9 Nem tartalak semminek, de egyszer majd lehet a gyereked annak fog.
#10 Sose voltak itthon könyveink, dvd-én sok mesénk volt, de olvasni tuti nem olvastak. 4 éves voltam mikor a húgom született, neki se olvasott senki. Nem is csak az olvasásról van szó, de mi állatkerbe is csak sulival voltunk, strandon barátokkal, szóval néhány balatoni hétvégén kívül nincs egyetlen közös élményem se a szüleimmel.
"de egyszer majd lehet a gyereked annak fog."
. Ha a gyerekemmel lehetne társasozni, akkor megtenném...
"#4 Enni nem csak a mekiben lehet, ha a gyerekem ezt szeretné akkor itthon főzőcskéznék vele vagy különlegesebb éttermeket próbálnánk ki. Bocsi, hogy ítélkezem, de lehet nem ismered jól a gyerekedet, ha azt hiszed csak enni és vásárolni szeret."
Valóban nem csak ott lehet enni. A probléma az, hogy Ő CSAK OTTszeret enni. De, jól ismerem a gyerekem, aki most 20 éves és a barátjával a programja is ugyanez: Meki és shopping. Gáz, hogy itelkezel
"...de mi állatkerbe is csak sulival voltunk, strandon barátokkakl"
Aha. Nos, én vittem a gyerekem allatkertbe. Mivel nem Budapesten élünk, nem kevés idő, energia és pénz volt tomegkozlekedessel felutazni. Tudod mi érdekelte? A játszótér. Érdemes volt menni, ugye. A strand nem tetszett neki, nem szereti a vizet.
"irigy vagyok rá a családja miatt, közben meg nagyon haragszom a sajátomra"
Beszélgess erről a szüleiddel, kérdezd meg őket, de ne vádlóan. Lehet, hogy még közelebbtudtok kerülni egymáshoz.
Én is irigy voltam párom családjára, ők meg pici kora óta jártak külföldre. Én gimis koromban voltam először, huszonévesen ültem repülőn először.
Aztán eszembe jutott, hogy én azért nem mentem a családommal ilyen helyekre, mert szegények voltunk, örültünk ha nem árverezik el a lakást a fejünk fölül. Ez van, valakinek ez jut, valakinek amaz...
Nekünk mondjuk volt esti mese, de program az minimális, inkább a sulival volt lehetőségem több helyre elmenni, meg barátok szüleivel.
Anyám azzal volt elfoglalva hogy legyen mit ennünk.
Nekünk sokat olvastak, társasoztunk, kártyáztunk, kirándultunk, jó emlékeim vannak ezekről.
Viszont el tudom képzelni, hogy van olyan gyerek, aki ezeket mind unja, vagy ha a szülő leül valamit csinálni vele, ő csakazértis mást akar. Szóval tényleg ne ítélkezz, kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!