Mi volt eleted legnagyobb csalodasa? Kiben csalodtal?

Én is csalódtam már olyan emberben, aki mindent jelentett számomra. Nem túlzok, ha azt mondom ő volt a másik felem. azt hittem, belepusztulok.

mind a ketten makacs emberek vagyunk, nem nyitottunk egymás felé, de eltelt három év, és most ott folytatjuk a barátkozást, ahol abbamaradt, mintha semmi nem történ t volna . jó h visszakaptam őt.

Neked is fel a fejjel, saját tapasztalatból mondom, ne hagyd annyiban, keresd a társaságát és beszéljétek meg a dolgot. mindenkinek lehetnek rossz napjai, lehet már ő is megbánta a tegnapot.

Lassan már 2 éve egy hozzám nagyon közel álló barátban. Kijelentette, hogy elegem van belőlem és befejezte velem. Azt hittem ott helyben megnyílik a föld alattam. Tény, hogy én is hibás voltam, hogy elfajultak a dolgok, de megbeszélni se volt hajlandó az egészet, azt, hogy ő is felelős a kapcsolatunk megromlásáért meg végképp nem akarta beismerni. Fiú barát volt az illető (én nő vagyok, tényleg barát volt, úgy laktunk egymással mintha az öcsém lenne), de életemben nem éreztem magam olyan nyomorultul, megcsalatva, elárulva, kihasználva, porig alázva. Még annyit fűzött hozzá, hogy ne mondjunk egymásról semmi rosszat, szépen lépjünk ki egymás életéből. Én ezt tiszteletben is tartottam, de ő közös ismerősöknek is áskálódott ellenem. Többször voltak már konfliktusaim, mindig én emelkedtem felül és kezdeményeztem a békülést, de ezt nem vagyok képes lenyelni. A mai napig nem hevertem ki teljesen ezt, iszonyú tehetetlen dühöt érzek iránta!

Ha úgy érzed, próbálj felülemelkedni és beszélj vele. Ha úgy érzed, annyira a lelkedbe taposott, hogy képtelen vagy vele folytatni a barátságot, kerüld el nagy ívben a társaságát és zárd ki az életedből, próbálj meg új barátokat szerezni. Lássa, hogy nélküle is jól elvagy.

szerintem mindenki átélte már az életében. én jelenleg is csalódott vagyok, az én esetem azért más mert nem az Ő hibája. én voltam kicsit hülye. a lényeg, hogy csalódtam, mert amióta megismertem nem kell más, neki meg én nem kellek. egy éve már nem is beszéltem vele, ráadásul nagyon ritkán látom, mégis folyton Ő jár a fejemben. erősen patthelyzet.

23f

nem ismerem a sztorit, csak sejtem milyen lehet az érzés, hiszen én is voltam már ebben a szituban:S

és ha tudod h megbánta akkor igenis nyiss felé, ne legyél olyan bolond mint annak idején én, aki három évet elvesztegettem nélküle:) és most beteg, és nem tudom mi lesz vele :(((((

Félre kell rakni az önérzetet, túl kell lépni dolgokon, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy haragudjunk. ( szentimentálisan hangzik, de ez az igazság!)

Magamban csalódtam a legnagyobbat: nem voltam elég jó ahhoz, hogy felvegyen az egyetemre. Ez egy hatalmas törés az életemben.

Utoljára pedig egy fiúban csalódtam. Én késznek éreztem magam arra, hogy szeressem, ő pedig megijedt, hogy 'túlságosan kiadta magát'...