Miért lehetünk hálásak és boldogok?

Kedves Kérdező,

de jó, hogy van merszed úton lenni, jó ezt hallani. :)

Én hálás vagyok a családomért, a barátaimért, és a többi szeretetreméltó emberért körülöttem, a házunkért, a helyért, ahol lakunk, minden gyönyörűségért, amit meglátok, ha kinézek az ablakon. És boldog vagyok, hogy valahonnan, ki tudja honnan, mindig jön valami belső erő, ami továbbvisz.

Szerintem mindegy, hogy az égiekben bízunk, vagy a saját belső iránytűnkben - én valahogy mindig azt gondoltam, hogy a kettő voltaképpen egy és ugyanaz, csak a fogalmak változnak, a lényeg nem.

én is a 18 éves lányhoz szeretnék szólni:

a kérdezőnek igaza van, miért szöktél el a nevelőszülőktől? akik valószínűleg készek voltak arra hogy otthont és szerető családot adjanak neked, te ezt a lehetőséget eldobtad. ne csodálkozz ha azt mondják neked hogy magad tehetsz róla, bár könnyű a nehéz gyermekkort okolni.

sok embernek volt nehéz gyerekkora. a lehetőség viszont mindig megvan hogy az ember jobbá tegye a saját életét. a múlt elmúlt.

nem csodálnám ha a betegséged hátterében az állna hogy te már feladtad és nem is látsz reményt jobb életre. kívánom hogy meggyógyulj és más színben lásd a világot.

koncentrálj a gyógyulásra, nyiss az emberek felé, szerezz barátokat, tanulj, és teremts magadnak lehetőségeket. igen, minden csak rajtad múlik!

tűzz ki célokat, pl. hogy egy nap kimész dolgozni külföldre és új, boldog életed lesz. :)

sok sikert.

13.12.-nek:

Még annyit tennék hozzá, hogy édesapád valószínűleg tudattalanul, alkohol hatása alatt azt sem tudta, mit tesz, és ezért bántalmazott téged (vajon Te mit csináltál abban az időben, amiről nem tudsz magad sem?), és bántotta, hogy csak ennyire képes, és nem lehet, hogy ezt nem tudta feldolgozni, ezért - a saját hibája miatt - lett öngyilkos a volánnál?

Nagyon sajnálom a veled eddig történteket, és javaslom, légy hálás a szüleidnek azért, amiért tudsz:

MERT MEGADTÁK NEKED AZ ÉLET LEHETŐSÉGÉT!

mert ennél csak fejlebb juthatsz, és azt hozol ki belőle, amit akarsz!

Sok szeretettel gondolok rád, és még sokan éreznek így, akik ezt olvassák, ha nem is teszik szóvá!

Hálás vagyok, mert:

-szüleimnek, mert megkaptam az élet lehetőségét és mindazért, amiket kaptam tőlük

-a hatalmas belső fejlődésért, amennyit előbbre jutottam

-egészséges vagyok testileg-lelkileg-szellemileg-érzelmileg.

-a lelki nyugalom és belső béke folyamatosan van az életemben.

-van fedél a fejem felett

-jól élek, mindent meg tudok magamnak venni amire szükségem van

-mert mindig van időm, pénzem, és energiám mindenre ami fontos nekem.

-van mit ennem, és vannak barátaim.

-minden apróságnak tudok örülni, ezért sokkal könnyebb elérnem a boldogságot

-áthatom a mindennapok csodááját

-belül meg tudtam őrizni a kisgyermek rácsodálkozóképességét, játékosságát, ártatlanságát

-csodálatos gyermekemért

-gyermekemnek, hogy minket választott szülőknek

-férjemnek és gyermekemnek, hogy velem vannak és boldogok vagyunk együtt

-a kis családom összetartó és egészségesek

-a lehetőség az én kezemben van. Boldog vagyok mert tudom hogy rajtam áll minden, én irányítom az életem

-eddig eljutottam és szép dolgokat megélhettem.

-megkaptam az összes eszközt arra, hogy valóra váltsam az álmaimat.

-van lehetőségem segíteni és valóban segítek a környetemnek és a fórumokon

-a Segítőmnek, és mindenkinek, aki nekem segített

-már a sokadik álmom készül valóra válni, amiért rengeteget tettem és most itt állok a küszöbön.

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ker..

[link]

14.00

A 18 éves lány vagyok:

Rendben elfogadom,hogy valamilyen szinten igazatok van,de akkor sem értem..Lehetek hálás a szüleimnek,mert nekik köszönhetem az életem,de nem igazán volt részem szép pillanatokban,most tényleg ezen gondolkozom már egy jó ideje,de egyszerűen nem tudok egyet sem felmutatni,azt sem tudom mikor nevettem utoljára..Nevelőszülőknél nem voltam sosem,nem kellettem senkinek,a nevelőotthonokból szöktem meg,mert féltem ott..az apámra már nem haragszom,6 éves voltam amikor meghalt,pont most gondolkodtam el,hogy milyen emlékem van róla,csak annyit tudok hogy nézett ki,nagyon kék szeme volt,de féltem tőle, bár magára a fájdalomra sem emlékszem már,csak tudom hogy akkor sírtam amikor megvert,de nincs bennem harag,régen volt már..kösz mindenkinek a biztatást, de nem kell hogy sajnáljatok, nem azért írtam le ezeket,csak a kérdésre válaszoltam..