Miért lehetünk hálásak és boldogok?

"Ilyenkor úgy érzem, ki tudnám nevetni azokat, akik a világot, mint valami rémséges helyet írják le, ahol az emberek önzőek és rosszindulatúak."

ezt íyg azért merész leírni, sőt hogy továbbmenjek, butaság. Az, hogy valakinek nem volt olyan hihetetlen szerencséje az életben mint neked, az egyáltalán nem vicces. Talán segíts nekik ahelyett hoyg nevetgélsz rajtuk. És nem magamra gondolok.

hogy a kérdésre is válaszoljak: én hálás vagyok hogy csodálatos anyukám van, hogy a családom összetartó, és egészségesek. Hálás vagyok mert van fedél a fejem felett, habár nem szeretem. Van mit ennem, és vannak barátaim.

Hálás vagyok a h*lye fejemnek, hogy minden apróságnak tudok örülni, ezért sokkal könnyebb elérnem a boldogságot még akkor is, amikor egy hétköznapi beszűkült látókörű ember már összetörve heverne az ágyán és nem akarna többet felkelni.

Boldog vagyok mert láthatom a mindennapok csodááját, pedig már felnőttem. MErt belül meg tudtam őrizni a kisgyermek rácsodálkozóképességét, játékosságát, ártatlanságát a világban lévő rosszak ellen. Boldog vagyok, mert bár most a semmi közepén állok mondahtni kilátástalanul, mégis tudom hogy éveim vannak még és a lehetőség az én kezemben van. Boldog vagyok mert tudom hogy rajtam áll minden, én irányítom az életem, és ha elrontom is - az nem egy istenség szeszélyei miatt lesznek (tudom kérdező ezzel nem értessz egyet, nem baj.)

az más, akkor elnézést :)

nem tudom milyen hited van, de ez így korrekt. Sok mélyen hívő emberrel erről voltak nagy vitáim, hajlamosak a hívők azt hinni hogy csak bábok, amit majd az istenük irányít. És én boldog vagyok hogy nem hiszek ebben:)