Ciki, ha az apám oldalán lévő rokonságot nem hívjuk meg az esküvőnkre?

Anyukámmal és a párjával, az itteni családtagokkal jóban van nagyon a párom, szeretik és ez kölcsönös. Velük rendszeresen találkozunk is.

Az apám részéről viszont a rokonság borzalmas.

Nagyon egyszerűek sajnos... Ritkán is megyek hozzájuk, akkor is max. egy kávé erejéig.

Mert olyanok, hogy csak panaszkodni tudnak, minden is rossz, de ha megemlíted, hogy ők maguk tehetnek a sorsukért, le vagy kiabálva. Mindenre ez a megoldás, annak van náluk igaza, aki hangosabban ordít.

Voltam velük már esküvőn, papámon színes öltöny a '80-as évekből, apán és a sógorán rövid ujjú ing, valami gyereknyakkendővel, ami hosszra sem volt jó, és a hátulja gumis volt.

6 éve, a gimis ballagáson voltak ott utoljára családilag, ott is ment a drámázás, mert mindenhová fél óra késéssel érkeznek, eltévesztették az épületet is, mi már vonultunk, ment a zene és annyit hallott mindenki, hogy nagyim és nagynéném a kerítés másik oldalán üvöltöznek egymással, unokatesóm meg sír közöttük. Utána már leültünk, kezdődött a ballagás, mire mamám és unokatesóm mindenkin átmászva odahozták nekem a virágcsokrot, amivel hirtelen nem is tudtam mit csinálni...

Idén a diplomaosztómra már nem hívtam el őket, mondván, ne utazzanak fel a melegben emiatt Pestre, de az igazság az volt, hogy semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ott is menjen a műsor.

Szóval én nem szeretném őket az esküvőn sem, mert hiába a családom, nagyon nem érzem őket hozzám tartozónak.

Ez így nagyon ciki lenne?

Az a baj, hogy 100+ fős lesz fixen a vendéglista, nem mondhatom, hogy szűk kör...