Miért az a fontos nekik, hogy minél több unoka/dédunoka legyen?

Rengeteg ilyen ember van, aki erőlteti, hogy a gyereke vagy unokája szaporodjon minél többet. Az én esetemben ez nagymamám (81) és a barátom anyukája (56). Úgy érzem, nekik csak az a fontos, hogy minél több kisgyerek legyen a családban, az nem, hogy kitől, meg hogy nincs rá megfelelő körülmény, meg azonnal kell, nem ér rá pár év múlva. Még a második évfordulónkat se ünnepeltünk, nem vagyunk összeházasodva, de még eljegyezve sem, a barátom még nem fejezte be az egyetemet, 30 év alatt vagyunk, egyikünk sem keres a legjobban. Semmi okunk nincs arra, hogy azonnal gyerekünk legyen. A vicces az, hogy az én tesómnak is és a barátom tesójának is van 2-2 gyereke, velük lehet unokázni/dédunokázni, de ez nem elég. Nagymamám azt mondta, hogy ha nem lesz hamar gyerekünk, akkor ő már nem fog élni, amikor lesz. Anyósjelölt meg ilyenekkel jön, hogy pl fogja a baba unokáját, és mondja, hogy nézzétek, egy év múlva nektek is ilyenetek lesz. Poén, hogy szóba került előtte a leendő esküvőnk, és ilyet szól "ja, az még odébb van", de gyereket csináljunk azonnal persze :D Nem fordított sorrendben "szokás"? (Tudom hogy nem kötelező házasságban szülni és semmi baj nincs ezzel, de ez még az a generáció, ahol ciki volt házasság nélkül szülni).

Amit a leginkább nem értek tényleg, hogy egyrészt miért nem elég az a 2-2 gyerek, aki van, tudják, hogy majd úgyis lesz nekünk is gyerekünk később, másrészt meg abba tényleg nem gondolnak bele, hogy a legkevésbé sem ideálisak a körülmények rá. Tehát nekem olyan érzésem van, hogy csak maga a kisbaba létezésének a ténye kell, az mindegy, hogy mi mit akarunk és hogy éreznénk magunkat, ha most születne gyerekünk.