Egyik szülő normális, másik nagyon nem. Hogy lehet ez?

Édesapám egy családcentrikus, türelmes, szerető, gondoskodó ember, aki kicsit szétszórt, de rendes, lehet rá számítani. Az iskolában többször megkaptam már, hogy milyen jófej apukám van. Jó a humora, néha túltolja és idegesítő, de sose volt ciki akarattal. Ha kell, akkor leteremtett minket. Mindenből kivette a részét, sokszor túl odaadó, amit néha kihasználtunk túlzottan is (de csak utólag láttam be, hogy több terhet is levehettem volna a válláról).

Ezzel szemben anyám többször váltott munkahelyet, mert nem jött ki a munkatársaival, a barátok jönnek-mennek az életében, mindenkiben csalódik. Ha munkahelyi problémája van, azt rajtunk töltötte ki, megalázás, megszégyenítés, de felelősséget nem vállal semmiért sem és bocsánatot sem kért soha, ha valami nem úgy van, ahogy ő azt akarja, akkor csapkod, vergődik, szitkozódik, bánt, aztán pedig letagadja. Másoknak megmutatni nem szeretem, mert vagy túl kedves (tolakodó, barátaimnak vett csak úgy ruhát, ami tök ciki volt), vagy pedig bolond és leszégyenít. A bocsánatkérés annyi, hogy felvásárolja a boltot. Cigire, kávéra jut pénz, de hónap végén többször kért már kölcsön. Senki nem kedveli, ha mégis, akkor csak egy ideig.

Ez hogy? Ha vannak valakinek ilyen szülei, akkor ők mit látnak egymásban?