Az anya enged a gyereknek, az apa nem. A gyerekek miért nem hallgatnak Rám, az apára?

Az én apám is ezt csinálta.16-17 évis koromig szart a fejemre,azt se tudta élek vagy halok e annak ellenére hogy egy házban laktunk..utána meg egyik napról a másikra úgy gondolta ő mindenféle rendeletet hoz a gyermekei kordában tartására (nem mehetsz sehova,nem kapsz semmit) . Mi meg kiröhögtük,köztük anyám is. Azért hallgatnak az anyjukra,mert te eddig sehol nem voltál a nevelésükben. Ne várd,hogy msot hirtelen tisztelet és engedelmesség övezze a szavaid...

Pénz témáhzo nemtudok mit hozzászólni,lehet sok mindenen spórolni de azért az alapvető életszükségeleteket (étel) ki kell elégiteni,ez van.. tudod ezzel jár egy család.

Hát, szerintem meg nem azért hallgatnak az anyjukra, mert ő volt velük többet, hanem mert a gyerek a kisebb ellenállás felé húz. Mondom ezt nőként, anyaként és tapasztalatból. Amúgy is kamaszok, eleve a semmi sem jó, semmi sem elég korszakukat élik. Nálad könnyebben meg senki sem változtathat a kialakult helyzeten. Ülj le az asszonnyal, kérdezd meg mit akar nevelni a gyerekekből, ha két kis zsarnokot, akkor ahhoz Te nem járulsz hozzá. Oké, dühöngenek egy-két hétig, de az még messze van, hogy saját lábukra álljanak. Már csak azért sem tartom kivitelezhetetlennek, mert manapság szinte bármelyik családban előfordulhat, hogy egyik napról a másikra jóval lejjebb kell adni a színvonalból. És érdekes lenne, ha onnantól mindenki utálná azt, aki pl. elveszti a munkahelyét. Viszont tényleg ketyeg az óra, még megfogható korban vannak a gyerekek, és még meg tudjátok tanítani nekik a munka és a pénz értékét. Sok sikert!

Ja, és azonnal keress másik hobbit, az agyaggalamb lövészet már jó.

Előre bocsánatot kérek, mert ez durva lesz:

- Az igazi anyagi igények csak most kezdődnek. Ebben a korban a fiuk lassan már felnőtt méretű ruhatárral rendelkeznek, és évente le is kell cserélni, mert kinövik. A lányok pedig persze hogy szeretnének divatosak lenni.

Most kell a pénzed!

- Eddig az kellett volna nekik, hogy otthon légy velük sokat, hogy részt vegyél az életükben. Eddig a pénz nem sokat számított.

-Most vannak és lesznek abban a korban, amikor veszélyesek lehetnek önmagukra. Nagyon nehéz hatni rájuk, mert hiperérzékenyek a szülői fegyelmezésre, ugyanakkor ők kezdenek vadabb dolgokat csinálni. Most már ismerni kéne őket. Most már ki kellett volna épiteni a bizalmat, megszerezni a tekintélyt.

-Hát szerintem nem az a legnagyobb bajod, hogy hallgatnak az anyjukra. Eddig teljesen megfelelt neked, hogy a feleséged irányitotta őket.

-Nem az a bajod, hogy pénzt kell keresni, mert, ha jönne valami cicababa, őérte simán megcsinálnád.

-Valami más bajod van! Szerintem megcsömörlöttél az eddigi életeddel. Eddig sem "őértük éltél". Most sem akarsz. De rájuk nézel és okokat keresel.

Nagyon remélem, hogy nincs igazam.

Őszintén remélem, hogy még változtathatsz a családoddal való kapcsolatodon.

Igen, felborult nálatok valami, mégpedig az a szekér, amit a hosszú évek során folyamatosan féloldalasra pakoltatok. Tény, hogy Te eltartod a családodat, viszont megbuktál, mint férj, mint családapa. Nem vettél részt a családod életében, a gyerekeid nevelésében, csak a munkádnak és a hobbidnak élsz. A feleséged ugyan magára vállalta a családanya, házvezetőnő szerepet, de ő is megbukott, hiszen nem sikerül neki a kamaszodó gyerekeket egyedül, következetesen nevelni. Mindketten rossz példát mutattok, ezt a gyerekek nagyon is érzik és ki is használják.

Az sajnos nem működik, hogy eddig nem igazán akartál belefolyni otthon a dolgokba, most viszont hipp-hopp, egyszerre elvárásaid vannak.

Ebből kimászni csak akkor tudtok, ha a feleségeddel összefogva, mindketten elismerve az eddig elkövetett hibákat, valóban előre akartok haladni, de ha mindegyikőtök a másikra mutogat, abból semmi jó nem fog kisülni.

Sztem legyen egy ilyen nagyobb kupaktanács-senki nem megy sehova, nagyszobába leülni és mindenki jelenlétében megbeszélni a dolgokat-és mindenkinek lehessen beleszólása, mindenkinek legyen "szavazati joga", nem lehurrogni a gyereket, ha elmondja a véleményét (hacsak nem bicskanyitogató a stílus) stb. Ott akkor szépen mindenki előadhatná, hogy érez a másik iránt, mi borult fel a család életében. Mert ahogy a leírásodat nézem, azért nem kevéssé van neked is vaj a fejeden abban, hogy nem elég harmonikus a légkör neked. Ahogy egy alőbbi válaszadó is írta, a gyerek óhatatlanul is ahhoz fog bújni később is, akivel több időt eltöltött, ha meg te régebben tojtál a gyereknevelésre azért, hogy elmehess vadászni, és a feleségedre maradt a munka oroszlánrésze, akkor nem csoda, hogy az ő intelmeire, "parancaira" fognak hallgatni inkább. Lehet, hogy ez sarkos megfogalmazás volt, nyilván nem ismerem pontosan a családtörténetet. Azt is meg lehetne beszélni, hogy van-e tényleges értelme akármelyikőtök (feleség+te) ilyen-olyan kéréseinek... pl. van-e vmi gyakorlati haszna annak, hogy előbbre akarod hozni a hazaérkezési határidőt/takarodót. Fegyelmezni másképp is lehet, más módszerekkel (pl. házimunkába befogás, nyári munkára küldés, internet/telefon stb. megvonása, ha esetleg rosszul viselkednek)-lehet, hogy vannak olyan fegyelmezési módzserek, amivel el tudnád érni, hogy ne hisztiző, követelőző felnőtt váljon belőlük, mégis van haszna, nemcsak az van, hogy mert én most fegyelmezni akarok, mert az apátok vagyok (bocs, ha te nem ilyen vagy, csak az a gáz, hogy az én apám igen...). Mert ha nem egyedül jönnek haza, és a közelből, akkor nem akkora gond sztem, ha később érnek haza (jó, ne éjfélre, de ha nem az van, hogy sötétben kell hazamenniük durva környéken, akkor talán el lehetne őket engedni későbbig). És persze szépen meg lehetne beszélni, ki miben változik meg azért, hogy a normalizálódjon a családi légkör...

21/l