Hogyan mondjam el ezt a szüleimnek, hogy baba lett a vége esküvő előtt? (bőv. Lennt. )

Nem, ez sajnos nem gyerekes, ez szánalmas és siralmas.

Már ha igaz, amiket itt leírsz, mert bennem most felmerült az is, hogy ez az egész, csak mese. Ha a szüleidnek tényleg annyira fontos a látszat, ha ennyire fontosak nekik a régi "polgári, erkölcsi értékek", akkor eleve nem költöztetik össze a lányukat egy pasival esküvő nélkül, mert az nem illő... Itt valami sántít.

Tudod mit, ha tényleg szeretitek egymást, kézen fogjátok egymást, ketten elmentek az anyakönyvvezetőhöz és a plébánoshoz, elmondjátok mit szeretnétek, és 4en összeházasodtok, slusssz.

Te mint valaki jegyese, egy apró gyermek anyukája ne hagyd magad megfélemlíteni. Ha sértődés lesz, ám legyen.. Egy ilyen fojtogató családból én menekülnék. Ja én meg is tettem, párommal az oldalamon, gyermekemmel a szívem alatt. Bejelentettük a babát 13hetesen, anyám üvöltözött... én meg úgy léptem ki a házból, hogy szabad vagyok, 22évesen, Szentestére jön a második gyermekünk, és magasról teszek arra, hogy a kedves családom miként vélekedik, mert 8hónapos terhesen esküszünk a párommal 1hét múlva. Ennyi.

Ha ezért hátat fordít a család neked, legyen, Ők vesztenek, egy lányt és vele egy unokát is. Szerinted anyám mit veszít, mikor az unokája felsír tőle, nem megy hozzá "dumálni" édes huncut mosollyal az arcán???

Sok sikert nektek:)

Bocs, de ha a legszemélyesebb magánügyeidben,- mint hogy kivel és mikor fekszel le, mikor kltözöl össze a pároddal, és házasságba vagy élettársi kapcsolatba szülsz gyereket - a szüleid döntenek, akkor

1. nem vagy felnőtt ember,

2. sosem leszel felnőtt ember, amíg a szüleid meg nem halnak.

Amit én csinálnék: konkrétan le***rnám a szüleim véleményét. Akkor is így tettem, mikor feleségül mentem életem szerelméhez, pedig volt ott is fenyegetőzés kiadással, meg hogy anyám el sem jön az esküvőre... A válaszom az volt, hogy ha ő így gondolja, akkor oké, felőlem szakítsunk meg minden kapcsolatot. Az esküvőn pedig nélküle is jól fogom magam érezni, mivel az az én nagy napom lesz, nem az övé. "Fülét-farkát behúzva" kért bocsánatot később.

Ennyi a titok: a magabiztos fellépés, és az, hogy kiállsz magadért, mivel felnőtt ember vagy, és az életed felől te magad döntesz, nem a szüleid.

Ez nagyon durva!

De merj lépni, ne hagyd, hogy így bánjanak veled! A lányuk vagy! Csak megbocsátanak... [bár nincs semmi joguk haragudni rád ez miatt...22 vagy, az istenit! Nehogy már ők mondják meg mit csinálhatsz, és mit nem! Később is szabályozni akarják nálad a szexet, vagy mi? :O]