Hogyan mondjam el ezt a szüleimnek, hogy baba lett a vége esküvő előtt? (bőv. Lennt. )

Figyelj, itt senki nem arra válaszolt, hogy hogyan mond el. Állj anyukád-apukád elé és mondd meg, hogy "anya-apa nagyszülők lesztek". Nincs mit csinálj. ezen nem tudsz már változtatni és minél több idő telik el, annál rosszabb lesz elmondani.

Én nem tudom, mire való ez, hogy esküvő előtt no szex, pláne összeköltözéssel, ugyan már!

Mondd el a szüleidnek, ha kezdetben "utálnak is érte" a gyerekük vagy, nem hinném, hogy nem támogatnának.

Ha nem támogatnak, legyetek a párod szüleinél egy ideig, aztán meglátjátok, kezdjetek neki spórolni.

Én 22 évesen nem aggódnék ezen, aggódnék ezen most, 2o évesen egyetemmel a nyakamban.

Amúgy gondolom nem védekeztetek, kellett volna:-S

Sajnos ezt nem változtathatod vissza, de nehogy már keserű szájízzel várd ezt a kis Pocaklakót:) Ő szeret titeket és biznyára alig várja, hogy Veletek legyen. Ha anyukádék nem támogatnak tojd le, rendeződnek majd a dolgok!

fel a fejjel. Mély levegő és őszinteség, lehetőleg még holnap!

Szia.

Nagyon jókat írtak már a többiek,én két dologgal tudok rátromfolni.

17 voltam,mikor összejöttem a (most már) férjemmel.Ő akkor 32 volt,és kilépőben,egy évek óta nem jól működő házasságból,valamint háta mögött 3 gyerekkel.Odaálltunk a szüleim elé(hozzáteszem,fehérek vagyunk...mielőtt még másra gondolnátok),hogy nemsokára befejezem a 11,.-iket,és szeretjük egymást.Segítsenek nekünk elindulni ezen a rögös úton,mert megtaláltuk egymásban az igazit.A szüleim reakciója erre az volt,hogy a páromat elkergették,engem megpofoztak,és eltiltottak.Mivel egy zenekarban jöttünk össze,és dolgoztunk,ettől nem tiltottak el,de minden percemmel el kellett számolnom,mert nem lehettünk együtt ugye semmilyen módon.Áprilisban álltunk a szüleim elé,szeptemberben a 1

Bocsi,de elküldte vmiért... folytataom

-...a 18.-ik szülinapom előtt 13 nappal nem bírtuk tovább,és mindketten kiléptünk a számunkra gyötrelmes háttérből.Ez volt kerek 10 éve,és egy csodálatos kapcsolatban élünk együtt.

Én azt csinálnám amit már többen is leírtak:"Apu,Anyu,terhes felnőtt nő vagyok.2 választásotok van,vagy szerveztek egy gyors esküvőt,vagy nagy pocakkal állok az oltár elé.A 21.ik században élünk,nem az őskorban,megesik az ilyen felnőtt embereknél."ha fenyegetőznek,akkor fenyegess vissza te is azzal,hogy akkor viszlát,és nem látnak többet.Ha nekik tényleg fontos a látszat,ezt nem engedhetik meg maguknak.

A másik:Sajnos a babaprojektünk már nem működik olyan sikeresen,mint a házasságunk,hétfőn volt immár 2.szor méhen kívüli terhességből fakadó életmentő műtétem,és mivel mind a 2 petevezetőm sérült,ezért meddő lettem,az egyiket ki is vették,a másik, pedig az előző kürtterhesség miatt lezáródott,és nem jut át rajta a spermium.Tehát csak lombikkal lehetek terhes talán.

Ezzel kapcsolatban pedig ha sziklaszilárdnak érzed a kapcsolatod,ne habozz,tartsd meg a babát!Sok sikert kívánok:Egy sorstárs

Nézd, én csak olyan párnál tudom elképzelni a szex nélküli életet, ahol impotens a férfi, vagy beteg a nő. Abnormális felfogásúak a szüleid, az anyagi, erkölcsi zsarolásuk pedig oda juttatott téged is, hogy nem tudsz felnőni, önállósodni, normálisan gondolkozni, élni.

Az kész csoda, hogy akad olyan férfi manapság, aki képes együtt élni egy olyan nővel, aki ennyire retteg, függ a szüleitől a Te korodban, Már az is óriási hiba volt, hogy látszatra elfogadtátok a szüleid álszent, álerkölcsös feltételeit. Felnőtt ember nem hagyja magát zsarolni, megfélemlíteni. Hogyan akarsz így felelősségteljes szülő lenni, ha még Te is rettegsz a saját szüleidtől!

Nincs más megoldás, mint odaállni a PÁRODDAL EGYÜTT a szüleid elé és normális hangnemben közölni velük a tényeket. A párod mindenképpen legyen ott veled, mert ha tényleg ennyire fanatikusak, beteg gondolkodásúak a szüleid, legyen, aki megvédjen. Ha megpróbálnak kezet emelni rád, vagy megpróbálnak rád bármiféle nyomást gyakorolni, azonnal ott kell őket hagyni.

Tanuld meg felvállalni a döntéseidet, a tetteidet és ne akarj egy életen át a szüleidtől rettegve, függve élni, mert úgy soha az életben nem lesz normális életed.

Nos, kérdező, nem irigyellek. Én nem fogok finomkodni, szerintem te is jócskán hibás vagy abban, hogy így alakult a helyzeted. A családodnak érdekes felfogása van, és nem csodálom hogy féltél tőlük, de már nem vagy gyerek. Mi ez, hogy mindent ők szabnak meg? Én a helyedben egészen egyszerűen leszarnám hogy mit akarnak. Nem rendelkezhetnek a te életedről. De ha már elvárod a támogatásukat, és hogy hozzájuss a pénzükhöz, akkor betarthattad volna amit kértek... Legalábbis annyi eszed lehetett volna 22 évesen, hogy elolvasod a fogamzásgátló tájékoztatóját...

De hogy a kérdésre is válaszoljak, talán írhatnál nekik egy levelet. Leírhatod hogy teherbe estél, és hogy nagyon szereted őket, és tudod hogy nekik ez mekkora csalódás, de mindenki követ el hibákat, de ugyanakkor boldog is vagy, és szeretettel várod a kisbabádat, blablabla.... Így nem ütnek meg hirtelen felindulásból, lesz idejük lenyugodni és átgondolni a dolgokat. Ha meg rinyálnak, hát szard le őket, és kezdj új életet! A SAJÁTODAT!