Ehhez mit szóltok? Volt-van alapja az e fajta beszólásoknak? Már nem az első.

Ma a párkapcsolatokról beszéltünk úgy általában egy pszichológia kurzuson. Mindenki elmondhatta, hogy van-e, nincs-e kapcsolata, ha van milyen, ha nincs milyen volt...

Mikor rám került a sor elmeséltem, hogy 3 éve élek párkapcsolatban egy sráccal, akit még gimis koromból ismerek. Másfél éve vagyunk távkapcsolatban, de amúgy egy városban élünk, csak egyetem miatt így alakult. Elmondtam, hogy a bizalom nálunk nem kérdéses és sosem gondolkodtam azon, hogy esetleg megcsal, nem naivság, nincs okom rá, ismerem, hogy a páromnak mi erről az életfelfogása...A szeret témáról pedig az a véleményem, hogy én napról napra jobban szeretem, és azonkívül, hogy csodálatos férfi, gyerekeim apját látom benne, és ahogy telik az idő ezt egyre inkább érzem. Ő is hasonló érzésekkel van irántam, már bankett óta arról álmodozunk, hogy milyen legyen az közös gyerek...

Na ennyit ízelítőnek kb. amiket mondtam. erre egyik lány aki másképp unokatestvérem is beszólt, hogy akik "így ráragadnak a másikra azok sosem lesznek boldogok". Nem tudom, én nem vagyok rá ragadva, többször átbeszéltük, ha véletlenül valamelyikünk már nem lesz szerelmes akkor szétválnak útjaink mert nem lenne értelme hitegetni egymást.

De nem ez az első eset, többször kapjuk a nyakunkba, hogy miért nem "élünk"? Meg miért nem próbálunk ki mást...

A legjobban ez akaszt ki, hogy attól mert 17 éves koromból ismerem lehetünk boldogok szerintem. Sőt szerintem fantasztikus dolog lehet egy igazi nagy gimis szerelemből...

Vannak ismerőseim akik tudatosan készültek a házasságra (értsd ez alatt hónaponta párt váltottak, a "megfelelőhöz" mentek, ) aztán 2 hónap múlva válás...szerintem ez nem irányadó...

vigasztaljatok meg:)))

21-L