Ezzel tényleg rosszat mondtam? Nem akarok anyósékhoz költözni.

Nem mondtál rosszat. Van, aki nem szeret másokhoz beköltözni, van, akinek meg jó az is (sógornődék). Mégis az a gyakoribb típus, akinek zavaró és teher mások otthonában, egy másik családhoz alkalmazkodni, és nem lelkesedik az ötlettől. Nincs ezen csodálkoznivaló, a párod anyja se költözne be anyádékhoz, se a szomszédhoz, se senkikhez, lefogadom. Nem is értem, miért gondolják alapnak, hogy mindenki szeretne velük élni. Dehogy szeretne, miért szeretne? Ha ezen képes megsértődni, sértődjön.

A párod reakciója viszont intő jel. Ha rosszul esett nekik, hogy nem akarsz odaköltözni, az nem a te hibád, hanem az övék. Ne essenek nekik hülyeségek rosszul, és akkor jobban érzik majd magukat. Erre a szintre tényleg nem lehet már mit mondani. Téged lecseszni érte nonszensz.

Szép dolog az őszinteség, de adott esetben taktikusabb lett volna azt mondani, hogy köszönöm, én nem gondolkodtam eddig ilyesmiben, de majd alszunk rá egyet, és megbeszéljük a Petivel.

Ne hidd, hogy a szülőknek olyan élvezetes a felnőtt gyereküket kerülgetni párostul, ha ennyire kicsi a tér.

De attól még lehet igaz, hogy rosszul esett nekik a túlzott nyíltságod.

A logika meg az érzelmek nem mindig húznak egyfelé.

Én nem lennék együtt olyan párral, aki LECSESZ!, mert merészelem megmondani a véleményem másoknak - ha az anyjának, akkor neki.

Ez piszok nagy red flag, már bocs, az meg külön szép, hogy te vállalsz másodállást, csak eltarthass egy másik embert, csak mert az nem akar melózni.

Én NEM költöznék össze olyan emberrel, aki semmit nem ad a közösbe - igen, egyetem mellett is lehet melózni, sokunknak sikerül.

#26

Egyetértek, bár amit mondott, az is elég bántó formátum:

"...de mondtam, hogy nem szeretnék odaköltözni, mert ha már költözésre adom a fejem, akkor sajátba tegyem, és mindegy, hogy albérletbe, mert legalább az a saját albérletem lesz, és nem kell a páromon kívül még plusz 2 emberhez igazodni, és nem 15 nm lesz a saját terünk."

Nagy igazság van abban, hogy mindenkinek mindent meg lehet mondani, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Én lehet, hogy úgy fogalmaztam volna, hogy

"Nagyon köszönöm Bözsi néni/Bözsi a felajánlott lehetőséget, de szeretnénk kipróbálni magunkat teljesen önálló párként, hogy kiderüljön mindkettőnk számára, hogy kezeljük a felmerülő nehézségeket!"

Ez is visszautasítás, csak kulturált formában és még indokolt is. Ezzel nem lehet vitatkozni.

A pasit és a kapcsolatot nem minősítem, mert azt megtették már előttem mások.