Anyám tudja, hogy szerelmes vagyok, ezért győzköd, hogy közeledjek a srác felé, de én nem akarok. Miért nem lehet békén hagyni?

Az van, hogy szerelmes lettem egy srácba. Az egyetemen ismertük meg egymást. Szerintem egyoldalúak az erzelmeim, de igazából lényegtelen, szeretném elfelejteni ezt az egészet. Nekem van egy olyan elvem, hogy nem kezdek olyan emberrel, aki hívő. Én nem vagyok vallásos, és azt gondolom, hogy ez egy elég nagy ellentét lehet komoly kapcsolat esetén, én pedig csak komolyat akarok. Eddigi ismerkedéseim során is mindig belefutottam a vallásos emberekbe. Nyilván egy random tinderről megismert személyt első tali után könnyű lerázni, nem fáj senkinek, mert nem ismerjük egymást. Viszont beleszerettem valakibe, és ahogy közelebbi (baráti) kapcsolatba kerültünk egymással kiderült, hogy neki fontos a vallása. Nem hinném, hogy ő viszonozza az érzéseim, szerencsére. Szeretném, ha a kapcsolatom vele baráti maradna, ha már minden nap látni kell egymást.

Viszont amikor meséltem róla otthon, mert jó a kapcsolatom a családdal, elég egyértelmű volt, hogy én hogy gondolok rá. És tudom, hogy anyám nem akar rosszat, de folyton noszogat, hogy mi lenne, ha... Sűrűn szóba kerül...

Miért nem lehet leakadni a témáról?