Miért nézik le az egyke gyerekeket?
Nincsen testverem se unokatestverem,egyeduli gyerek voltam a csaladban,ezert mindent megkaptam,de sosem vagtam fel vele hogy mindent megkaptam,nem gucciba jartam
Olvasom a sztereotipiakat es nevetsegesnek tartom ezt az altalanositast.
“Onzoek”
Baratokkal szivesen osztozkodtam mindig
“Nem tudnak szocializodni”
Ezt nem is ertem, ovoda es az iskola is kotelezo ahol emberekkel vagy,en bolcsibe is jarjak hogy elobb szocializodjak
“ nem hianyzik egy testver? “
?? Sose ertettem ezt a kerdest,mivel nem tudom hogy milyen ezert nem hianyzik
Ha tehettem inkabb egykekkel baratkoztam,ugy erzem a mai napig hogy hasonlo az ertekrendunk,plusz engem rettentoen idegesitett ha atmentem egy barathoz es ott volt 3-4 testver:D nyilvan nem tehet rola
“ elkenyeztetett az osszes egyke”
Ha megtehetik a szulok milyen legyen a gyerek,ugymond kire masra koltsenek?
Szerintem a legjobb dolog egykenek lenni,bar kiskoromba volt hogy unatkoztam de mindig feltalaltam magamat,a csaladommal is szoros es jolmukodo a kapcsolatom.
Aki egyke titeket is ertek ilyen altalanositasok?
Ezzel az erővel azt is kérdezhetted volna, hogy
"Miért nézik le a II. emeleti lakókat?"
Nagyjából annyi értelme lett volna.
Minden alapot nélkülöző állítás.
Ha elvileg nem is gyakorlatilag mégis egyke vagyok. Emiatt nem tapasztaltam beszólást lenézést, ám "más szempontból" 6-an vagyunk testvérek, és bizony már megkaptuk a "huhh szép nagy család", meg a látható mögöttes gondolatot, hogy na ezek is potyogtattak, mint a romák...
A valóság az, hogy egy jóval idősebb testvérem volt, aki korán meghalt, szóval mondhatni mint egy egyke, úgy nőttem fel. Aztán elváltak a szüleim, és apámnak az új nője szült 4 gyereket...
Sosem jártunk össze velük, szóval igen, egyke maradtam. Elvileg.
Viszont időközben meghalt közös nagyszülőnk, nagy beteg lett apánk és ő is, szóval a szomorú ügyintézések és öröklések kapcsán többet találkoztunk, voltunk így többször együtt úgy, hogy egy-egy idegen is a körünkben volt. Nekik sosem részleteztük, hogy én nekik csak féltestvérük vagyok, nem volt ennek jelentősége.
A közjegyző is, aki nyilvánvalóan tudta, hogy ez a szitu, még ő is megszólalt az elején, hogy szép nagy család... Aztán aki a nagyim házát megvette nő, az is... Ez a nő ráadásul nekem mondta, "ennyi testvér, blabla", csak én hallottam, elég furán is éreztem magam. Persze nem kezdtem magyarázni, hogy teljesen más a helyzet, és sosem éltem nagy családban, csak elengedtem a fülem mellett.
Viszont határozottan átjött, hogy lenézni azokat, akiknek ennyi gyerekük van....
Rólam amúgy leperegnek ezek, nem érdekel ki mit gondol.
Az én felmenőim mind annyi gyereket vállaltak, amennyit el is bírtak tartani, és felnevelni... Nem segélyből, szocpolból meg csokból meg babaváróból éltek....
Sok egykét ismerek. Az egyik legjobb barátnőm is az, mindig mindenét megosztotta a barátaival, önzőnek a legkevésbé sem lehetett nevezni, elkényeztetve távolról sem volt, és mindig vágyott testvérre. A férje is egyke, hasonló mentalitású. A gyerekük nem lesz egyke, mivel most várják a tesót.
Olyan egykét is ismertem, akire abszolút illettek a sztereotípiák. Anyuci pici lánya, mindent megkapott, el sem tudja képzelni, hogy legyen testvére.
Szerintem ez nagyban neveltetés kérdése, meg persze függ a személyiségtől.
A leírásból adódóan te sem vagy mentes az előítéletektől, kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!