Hogyan reagáljam le azt, ha a családtagjaim szó szerint meg sem hallják, amit mondok, hiába kiabálok?
Nem tudom, és nem hiszem, hogy ilyen szinten és ennyire gyakran előfordulhat az, hogy valakit épp nem hallanak meg. Nem vagyok halk, sokszor 5-ször ismétlem meg amit mondok.
Példa:
Egy szobában vagyunk, beszélgetés megy.
Kérdezek valamit (nem közbeszólok, alapból senki sem beszélt), nincs válasz.
Újra, hangosabban felteszem a kérdést.
Nincs válasz!
Hangosan üvöltöm a testvérem nevét, hogy HaHOOOOO!! Nem hallod?
És akkor a válasz: tessék? Nem figyeltem…
Ez párszor nyilván előfordul mindenkivel, na de MINDIG? Nem 99%-ról beszélek, hanem abszolút 100%-ról!
Ha ők beszélgetnek, egyből meghalják egymást.
Betegesnek érzem, és őrülten sértőnek.
Nem vagyunk gyerekek, hiszas éveim végén vagyok, testvéreim harmincasok, illetve a szüleink.
Engem ez megőrjít, hogyan lehet ezt normálisan lereagálni?
Őszintén kérdezem, mert már ott tartok, hogy emiatt látni sem akarom őket, tényleg olyan mintha valami szellem lennék.
Amugy ez csak otthon fordul elő, munkahelyemen, más társaságban sohasem.
Emiatt is tudom, hogy nem arról van szó, hogy akaratlanul is halk lennék vagy ilyesmi…
Én is tapasztaltam már ilyet.
Általában viszonozni szoktam. Én se hallom meg ha ez a látszat süket hozzám szól. Ha problémazik, akkor megmondom neki hogy tanuljon meg válaszolni ha én hozzá szólok..ha ő tiszteletlen, akkor ne várja el a másiktól a tiszteletet.
Ez kimondottan hatásos, ha mások előtt mondom. Ég a pofájuk általában.
Ha rossz a kedvem akkor csak oda ordítok taglaltan hogy süket vagy b+? Szólalj már meg a k anyád!
Ez is megszégyeníti/feldühíti.
Direkt ignorálnak, mert nem számítasz nekik.
Miért mész még oda? Fordíts nekik hátat, ha így bánnak veled, nem érdemlik meg az energiát és az időt, amit rájuk szánsz!
Sajnos irányodban tudat alatt kialkult (kialakítottad?) a családodban a szelektív hallás. Megszokták, hogy Rád csak akkor kell figyelni, ha már üvöltve mondod el a mondandódat és többször. Ezen úgy lehet változtatni, hogy leülteted őket, amíg nincs szemkontatkus, amíg nem kapsz figyelmet, nem szólalsz meg és csak ezt követően mondod el, amit akarsz és HALKAN.
Kb ez olyan, amikor egy szülő folyamatosan üvölt a gyerekeivel, ott is kialakul a gyerekekben önvédelemből a szelektív hallás, a gyerekek már "nem hallják meg" az ilyen stílusban közölt mondanivalót.
Ha halkan mondom, biztos nem reagálnak.
Tehát akkor legyen ez? Hogy kérdezek valamit, nincs válasz, és ennyi?
Én most nem
Fontos dolgokról beszélek, ha valami annyira életbevágó, természetesen leülök velük és akkor szemtől szembe végighallgatnak.
Itt átlag, mindennapos beszélgetésről van szó.
Pont emiatt is zavaró.
Pl. Anyukám és nővérem beszélgetnek.
-Anyukám: tegnap vettem ezt a nadrágot!
-Nővérem és én: szuper! De jol néz ki!
-Anyukám: köszi, a turiban találtam!
-nővérem: ez melyik turi? Én is el akarok majd menni!
-anyukám: a 11. Kerületben lévő
-Én: ott kilonként vagy darabszámra lehet venni dolgokat?
Nincs válasz!
-nővérem: nincs kedvetek hétvégén együtt elmenni?
-anyukánk: de!!!! Menjünk!!
- én: ott kilonként árulják a ruhákat vagy darabszámra?
Nincs válasz.
- én: OTT KILONKÉNT LEHET VENNI A RUHÁKAT?!????
Anyukánk: jaaa, nem darabszámra.
Most ez egy bugyuta példa, de értitek a lényeget.
Nem csak anyukám, hanem a család összes tagja eljátsza ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!