Emiatt tényleg leégettem a párom, mert a családi összejövetelen nem tudtam beszélgetni?
Szüleivel már találkoztam többször is, és velük is nagyon nehezen ment a kapcsolatteremtés (miattam). Egyszerűen nehezebben megy az ismerkedés és nem tudok társalogni olyan emberekkel, akiket nem ismerek, ha erőltetem a beszédet, akkor meg még rosszabb lesz.
Azt kell tudni páromról, hogy késői gyerek, és a legfiatalabbik tesója is 10 évvel idősebb nála.
Az egyik tesójánál és annak családjánál voltunk családi összejövetelen, közös sütögetés volt, de nagyon sokan voltak: a tesói, azok parjai is ott voltak, és párom sógornőjének a családja (szülei, testvérei, azok párjai). Nehezítő körülmény volt, hogy nem volt velem egykorú, mindenki nálam idősebb volt, volt egy kisgyerek, aki elég hisztis volt, így ott is hagytam, mert kb semmi nem volt jó neki, amit csináltam.
Aztán folyton azzal nyaggattak, hogy beszéljek, meséljek valamit, nagyon erőltetetten elkezdtek beszéltetni és nem tudom, hogy rosszindulatból vagy sem, de párom sógornőjenek rokona megkérdezte, hogy velük van-e bajom, hogy nem szólok egy szót se, meg elkezdett a családomról faggatni, hogy ők milyenek. Mire mondtam, hogy nem velük van a bajuk, zárkózottabb vagyok, feszélyez a sok ember, nekem több idő, több találkozás kell, mire fel tudok oldódni. Majd amikor elkezdte mondani, hogy nem nézek a szemükbe, meg kézfogásnál is lenéztem, akkor már tudták, hogy szorongok, és menjek el ezzel szakemberhez, akkor elsírtam magam. Nem akartam, csak kijött. Ezt a többiek szótlanul tűrték, aztán meg vigasztaltak, de én is gáznak éreztem, hogy sírtam. És párommal ezen veszekedtünk, hogy én lejárattam őt.
Az egy dolog, hogy a kérdező hogy viselkedett, de ezt így szóvá tenni?
"Nem tetszünk neked? Velünk van bajod? Menjél pszichológushoz (te nyomi)"
Egy értelmes ember azért levágja, hogy a másiknak nem vele van baja és nem szinte idegenként diagnosztizálja és nyilvánosan alázza.
Lehetett volna ezt diszkréten is.
A pali meg...
#16
Ja, igaza van, mert azt is te írtad. Ostoba vagy. A szorongó embernél nem az akarat nem engedi, hogy feloldódjon.
Én is ilyen vagyok - ráadásul introvertált, szóval én aztán tényleg nem beszélek "parancsra" és kvázi idegenekkel.
Akik a barátaim, azokkal órákon át bármikor, de akiket nem ismerek, ott nem, mert nincs közös téma, meg semmi.
A családomról NEM, mert az nem első találkozós téma, meg másoknak semmi köze hozzá, aki pedig pszichológushoz akar emiatt küldeni, azzal kedvesen közlöm, hogy nem a tudatlanság a baj, hanem amikor az embernek hajlandósága nincs utánaolvasni dolgoknak :D > na, erre általában befogják.
Amúgy ugye még aznap kibsztad a pasidat? Legalább... ha nem, ha eltűröd ezt a viselkedést és hogy megaláz mások előtt, na akkor viszont ne panaszkodj.
#25
Ne haragudj kérdező, de innen is látszik, hogy te egy faxt nevezel párodnak, mert az ilyet nem lehet partnernek nevezni. Szerencsére a rokonok között volt a leírás szerint 1-2 normális, aki nem vette a szívére és próbált a vigasztalni, amiért nekik pacsi. Sajnos nekem is volt egy ekkora fax az életemben, az első nagy szerelem címszó alatt, 16 évesen, akinél pont volt ilyen konfliktus. Na, ez nálam is az egyik olyan pont volt, ahol ki kellett volna.
Amúgy mondták, hogy egy egészséges párkapcsolatban ilyen "beégés" fel sem merül és ez is az egyik jel, hogy a kapcsolat mérgező és kukázni való?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!