Emiatt tényleg leégettem a párom, mert a családi összejövetelen nem tudtam beszélgetni?
Szüleivel már találkoztam többször is, és velük is nagyon nehezen ment a kapcsolatteremtés (miattam). Egyszerűen nehezebben megy az ismerkedés és nem tudok társalogni olyan emberekkel, akiket nem ismerek, ha erőltetem a beszédet, akkor meg még rosszabb lesz.
Azt kell tudni páromról, hogy késői gyerek, és a legfiatalabbik tesója is 10 évvel idősebb nála.
Az egyik tesójánál és annak családjánál voltunk családi összejövetelen, közös sütögetés volt, de nagyon sokan voltak: a tesói, azok parjai is ott voltak, és párom sógornőjének a családja (szülei, testvérei, azok párjai). Nehezítő körülmény volt, hogy nem volt velem egykorú, mindenki nálam idősebb volt, volt egy kisgyerek, aki elég hisztis volt, így ott is hagytam, mert kb semmi nem volt jó neki, amit csináltam.
Aztán folyton azzal nyaggattak, hogy beszéljek, meséljek valamit, nagyon erőltetetten elkezdtek beszéltetni és nem tudom, hogy rosszindulatból vagy sem, de párom sógornőjenek rokona megkérdezte, hogy velük van-e bajom, hogy nem szólok egy szót se, meg elkezdett a családomról faggatni, hogy ők milyenek. Mire mondtam, hogy nem velük van a bajuk, zárkózottabb vagyok, feszélyez a sok ember, nekem több idő, több találkozás kell, mire fel tudok oldódni. Majd amikor elkezdte mondani, hogy nem nézek a szemükbe, meg kézfogásnál is lenéztem, akkor már tudták, hogy szorongok, és menjek el ezzel szakemberhez, akkor elsírtam magam. Nem akartam, csak kijött. Ezt a többiek szótlanul tűrték, aztán meg vigasztaltak, de én is gáznak éreztem, hogy sírtam. És párommal ezen veszekedtünk, hogy én lejárattam őt.
Pároddal van a nagy probléma, csak magára gondol: "hú, leégetett", pedig neki kellett volna kiállnia melletted teljes mértékben.
Ott és akkor felszólalni.
Nagyon sajnállak, mert ez a családodból jön. Azért vagy szorongó, azért nem tudsz feloldódni, mert otthon is elnyomás alatt voltál, most pedig az agyad továbbra is ilyen kapcsolatokat keres. Mert az ismerős neki.
Senkit nem lehet csak úgy pszichológushoz küldeni, míg a személyiség nem tart ott, támadásnak veszi. Noha maga a felvetés igaz, hogy az fog neked segíteni, mert senki nem fog helyetted határt húzni, és kiállni érted. Ezt önmagadnak kell megtanulni.
Ez a család ugyanúgy, mint a sajátod bántalmazó.
Az "ilyen vagyok" csak a probléma szőnyeg alá söprése.
Valóban segítség kellene neked, mert így nem lehet egy életet leélni, ne haragudj. Hogy dolgozol így, hogy akarsz párkapcsolatot, hogy akarsz esetleg majd családot, ha akarsz? Sírsz, idegenektől vársz választ az életedre. Itt nincsenek válaszok a neten. Azok benned vannak, amik több éves terápiával, mély leásással fognak eljönni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!