Mit tegyek, ha a barátnőm azért akar velem szakítani, mert fél, hogy elveszít?

*nézel

sry

Hasonlót én is átéltem már a párom mellett, igaz akkor még sulisok voltunk...Kitartottunk mégis...ha szereted ne hagyd elmenni...Tudod én egy évig voltam mellette, úgy, hogy mindennap sírtam miatta, öngyilkossággal fenyegetőzött, tényleg nem tudtam mit tehetnék, nem nagyon tudtam kivel megbeszélni a dolgokat. Mivel már akkor pszichológusnak készültem volt egy két ütőkártya a kezemben, de ennyi...nehezen kezeltem a dolgokat, lefogytam minden utolért...de valamiért mégis mellette maradtam, mert volt "valami" ami miatt tudtam, érdemes.

Végül persze kiderült, hogy mindennek a hátterében a félelem van, hogy elveszít és mindent a gyerekkorára tudtunk visszavezetni, mert sokan cserbenhagyták annak idején.

Ha szereted üljetek le beszélgessetek egy nagyot. Ha kell erélyesen szólj rá, de ne bántsd meg! Nem baj ha sírni fog, vigasztald meg. Ha elég ideje vagytok együtt még a kezét is megkérheted majd, már ha komolyan gondoljátok.

Az én példámból kiindulva mondhatom, akár egy évet is érdemes várni. Küzdeni kell, a problémák nem fognak maguktól megoldódni, kommunikálni kell.

A párom már nem féltékeny(olyannyira nem, hogy távkapcsolatban élünk (sajnos), és két fiú lakótársam van), nem fél hogy elveszít, tudja, hogy mellette vagyok, én is bármikor számíthatok rá, csodálatos, mosolygós, optimista emberré változott. Tervezzük az eljegyzést, összeköltözést.

Szóval kitartás! (esetleg írhatsz privátot ha szeretnél, megpróbálok tanácsot adni)

Ez kifogás, csak te benyaltad és meghatódtál.

Nem akar veled lenni. Ennyi.

Én ugyanígy voltam,csak én voltam a lány,aki félt h elveszíti a fiút.Az ilyesmi nem csak egy smsben nyilvánul meg,hanem az egész viselkedésében,hogy távolságtartó veled,bizalmatlan,sok dolgot nem tudsz róla,mert nem mondja el neked,mivel nem bízik meg benned.Nem tárulkozik ki igazán semmilyen téren.Vedd számba ezeket,így van e a ti kapcsolatotokban.Ha igen,akkor jogosan gondolod h igaz ez,ha nem,akkor csak hivatkozik erre,és nem akar veled lenni.

Amúgy a fiú nem maradt velem(nem csak ez volt a gond),sajnálom is,meg nem is.Sínylődtem utána jó darabig,de évek távlatából úgy érzem már h jobb is h elment,mert ha igazán szeretett volna,többet "küszködött" volna velem.Ettől függetlenül nagy szerelem volt,melyet soha nem fogok tudni kiheverni,pedig már gyerekeim vannak,de mindig sajog a szívem,ha erre gondolok.Soha többet nem láttam és nem beszéltem vele,olyan mintha meghalt volna..Ha úgy van,ahogy ő akkor elmondta,akkor az ő sebe is úgyanúgy fáj,mint az enyém,de sokszor inkább azt gondolom h vígan éli az életét.No mindegy,ez már nem tartozik ide.