Hogy lehet elengedni olyan rokont, akivel nem lehet már kapcsolatotok, de még él?

Imádtam a nagymamámat, gyerekként nagyon sok időt töltöttem náluk, hétvégéket, nyarakat. Sosem értettem, hogy anyukám, vagy a másik nagyszüleim miért nem kedvelik (nekem sosem mondtak semmit róla, elejtett félszavakból, tekintetekből éreztem ezt már akkor is).

Viszont most, hogy félig már felnőtt vagyok, jöttem rá, hogy ő nem az a jóságos nagymama, akinek gondoltam.

Az apámért, aki egy undorító apa, férj, ember, tűzön-vízen átmenne, mindent neki rendelne alá.

Most éppen én voltam az útban, így velem beszélt, és viselkedett undorítóan. Azzal kezdődött, hogy mivel felsőoktatásban tanulok, apának 18. életévem felett is kellene gyerektartást fizetnie. Korábban sem nagyon tette, 4-5 hónap után nemfizetés mama előlegezte meg, majd hajtotta be apán (már ha megtette). Most is őt hívtam, apa nekem már fel sem veszi a telefont, és elmondtam neki, hogy decemberben adott utoljára egy forintot is, azóta volt szülinapom, névnapom is, fel sem hívott. Elsoroltam, milyen kiadásaim, fizetnivalóim vannak, és hogy apa ezekhez 0 forintot ad. Az volt a válasza, hogy ha ennyire pénz kell, adjam el a lakást (amit anyukám és az ő szülei vettek tavaly, mikor felvettek az egyetemre). És hogy fizessem abból a dolgaimat.

Most őszintén, milyen épeszű ember csinálna ilyet? Ki adná el a saját, hitelmentes ingatlanát azért, hogy fizesse a mindennapi dolgait? Kb. mintha valaki azt mondaná, hogy eladja a feje felől az otthonát, mert nyáron nyaralni akar menni, de arra nincs pénze, így majd lesz.

Szóval megint az megy, hogy bármi áron, de apát meg kell védeni. Mondtam, hogy ez azért nem így működik, erre elkezdte magán kívül fújni, hogy de, de, ez pontosan így működik, ha nekem pénz kell, akkor ott van a lakás, el lehet adni, lehet menni kisebbe és a maradékot meg felélni, és akkor nem kell várni minden hónapban a pénzt. Jelzem, összvissz 30 ezer forintról van szó, nem 100, vagy 150 ezerről.

Ezt is mondtam már nekik, hogy máshol sokkal nagyobb összegek vannak, aztán az apukák ott még a gyerekeiket máshogy is segítik (pl. állják az albérlet felét, fizetik a magáneü.-t, tandíjba adnak bele stb). Annyi volt a reakciójuk, hogy ők meg tudnak olyanról, aki semmit nem fizet...

Én ezek után sem a nagyimmal, sem apával nem akarok nagyon semmiféle kapcsolatot, ennyit nem ér nekem az a havi 30 ezer, amit tényleg úgy adnak, mintha a kezüket vágnák le közben. Viszont ugye rossz, mert nem így nőttem fel, nem ezt láttam és nagyon jó emlékeim kapcsolódnak a nagyimhoz.